Az UNESCO jelentése szerint világszerte számos kormány mulasztja el, hogy csökkentse a nyomorban élő gyermekek millióit sújtó esélyegyenlőtlenséget az oktatásban.

Az UNESCO jelentése megállapítja, hogy a politikai érdektelenség, a gyenge színvonalú kormányzás, és a segélyező államok mulasztásai egyként okolhatók a helyzetért. A jelentés figyelmeztet arra is, hogy az elfogadhatatlan nemzeti és globális oktatási egyenlőtlenségek aláássák a nemzetközi fejlesztési célok elérésére tett erőfeszítéseket is.

"Mikor a pénzügyi rendszer összeomlik, a következmények világosan láthatók, és a kormányok cselekednek" - fejtette ki az UNESCO főigazgatója, Koïchiro Matsuura, hozzátéve: "ha az oktatási rendszer omlik össze, a konzekvenciák kevésbé látványosak, de valójában nem kisebbek. Az esélyegyenlőtlenség az oktatásban növeli a nyomort, az éhséget és a gyermekhalandóságot, és csökkenti a gazdasági növekedés kilátásait. Ezért a kormányoknak sürgősen cselekedniük kell."

Az UNESCO jelentése a többek között a következőkre hívja fel a figyelmet:

• A fejlődő országokban minden harmadik gyermek (összesen 193 millió) éri el az általános iskolai kort úgy, hogy agyi fejlődésüket és oktatási kilátásaikat gyengítette a hiányos táplálkozás - az arány Dél-Ázsia egy részén 40%-ot is meghaladja. A néhány országban tapasztalható gazdasági növekedés is kevés volt, hogy csökkentse a gyermekek hiányos táplálkozását.
• 75 millió általános iskolás korú gyermek nem jut iskolai oktatáshoz, közte a szub-szaharai Afrika ilyen korú gyermekek csaknem egyharmada.
• Míg a gazdag országokban a gyermekek több, mint harmada fejezi be az egyetemet, a szub-szaharai Afrika nagy részén ennél kisebb arányban fejezik be az általános iskolát - és csak 5% jut el az egyetemi szintre.

Az egyes országokon belül is lehetnek a globálishoz hasonló egyenlőtlenségek. Olyan országokban, mint Etiópia, Mali vagy Niger a gyermekek legszegényebb 20%-a harmadannyi ideig jár általános iskolába, mint a leggazdagabb 20%. Peruban és a Fülöp-szigeteken a legszegényebb családokból származó 20% öt évvel kevesebb oktatásban részesül, mint a leggazdagabb családok gyerekei.

Nemcsak a szegénység okozhat azonban hátrányt. A lányok még mindig háttérbe vannak szorítva az oktatásban. A nemek közötti szakadék a beiskolázásban ma is nagy Dél-Ázsiában és a szub-szaharai Afrikában. De okozhat hátrányt a beszélt nyelv, a bőrszín, az etnikum, valamint a vidék-város különbségek is mélyen beágyazottak. Szenegálban a városi gyerekek kétszer akkora arányban járnak iskolába, mint a vidékiek. A jelentés szerzői megjegyzik, hogy "a körülmények, ahová a gyermekek születtek, nemük, szüleik gazdagsága, nyelvük és a bőrszínük nem kéne, hogy meghatározzák oktatási lehetőségeiket."

Teljesületlen célok

Az UNESCO jelentése vizsgálja a fontos oktatási célokban való fejlődési irányokat, beleértve a kora gyermekkori fejlődést, az általános iskolai oktatást, a nemi egyenlőséget, a műveltséget és a jó minőségű oktatást. A jelentés figyelmeztet, hogy bár vannak bátorító jelek néhány szegény országban, drasztikus lépések nélkül sok cél nem fog teljesülni.

A jelentés leír néhány pozitív nemzeti és regionális példát a fejlődésre az alapfokú oktatásban. Szub-szaharai Afrika, valamint Dél- és Nyugat-Ázsia feltűnő növekedést produkált a beiratkozási arányban 1999 óta. Tanzánia és Etiópia egyaránt több mint 3 millióval csökkentette az beiskolázatlan gyerekek számát. Az elhúzódó belső konfliktusok ellenére Nepál erős gyarapodást ért el. Bangladesben annyi lány jár középfokú iskolába, mint fiú.

A világ azonban mindezek ellenére nem abba az irányba halad, hogy elérje az általános iskolai oktatást érintő nemzetközi fejlődési célokat 2015-re.

Legalább 29 millió gyermek 2015-ben sem lesz beíratva iskolába. És ez óvatos becslés, amiben nincsenek benne olyan belháború sújtotta országok, mint Szudán vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság. Nigériában 7,6 millió, Pakisztánban 3,7 millió gyerek nem fog iskolai oktatásban részesülni 2015-ben. Pakisztánban 100 beiskolázott fiúra csak 80 lány jut fog jutni. Etiópiában és Burkina Fasoban 2015-ben 1-1 millió iskolai oktatásban nem részesülő gyerek lesz. Összesen 12 országban lesz félmilliónál több beiskolázatlan gyerek 2015-ben.

A jelentés figyelmeztet, hogy a beiskolázatlan gyermekek száma csak egy része a problémáknak. Gyermekek milliói nem végzik el az általános iskolát, ráadásul kimutatható az iskolarendszerek mulasztása a jó minőségű oktatás létrehozására. Sok gyermek anélkül hagyja el az iskolát, hogy elsajátította volna az alapvető műveltségi és számolási készségeket. A középiskolások minimum 60%-a Brazíliában, Indonéziában és Tunéziában a lehető legalacsonyabb helyezést érte el a tudományos teljesítményt vizsgáló nemzetközi felmérésben. Egy felmérés Indiában kimutatta, hogy a harmadik osztályos tanulók kevesebb mint fele tudott első osztályos színvonalon olvasni.

A hiányosságok megszüntetéséhez kiterjedt reformok szükségesek, valamint nagyobb beruházások. Az iskolarendszer számos országban krónikusan alulfinanszírozott, és az emberi erőforrások tekintetében is deficittel küzd. Egyedül a szub-szaharai Afrikában 3,8 millió új tanárra lenne szükség 2015-ig.

A jelenlegi iskolai hiányosságokon kívül a jelentés egy másik nagy lemaradást is megállapít: még mindig 776 millióra becsülhető azon felnőttek száma világszerte, akiknek alapvető műveltségi hiányaik vannak - ez a világ népességének 16 %-a. Kétharmaduk nő. A jelenlegi trendek szerint 2015-ben még mindig 700 milliónál több műveletlen felnőtt lesz.

Lehetséges politikák

"Ha a világ kormányzatai komolyan gondolják, hogy mindenkinek részesülnie kell oktatásban, akkor muszáj komolyabban venniük az egyenlőtlenség elleni küzdelmet" - állítja Matsuura.

A nemzetközi tapasztalatok alapján a jelentés bemutatja az egyenlőtlenségek csökkentésének politikai lehetőségeit. Ilyen lehet például az iskolai díjak megszüntetése az alapoktatásban, vagy ösztönzők lányok és marginalizálódott csoportok számára. Megjegyzi a jelentés, hogy a decentralizáció viszont gyakran szélesíti az egyenlőtlenségeket a szegény és a gazdag régiók között a finanszírozási különbségek felerősítésével. A jelentés bemutat egy reményteli példát Latin-Amerikából. Több régióbeli ország készpénzfizetési programot vezetett be a szegény háztartások számára, a fizetés feltételéül az iskolába járást szabva.

A jelentés szerzői kritikusak az oktatási kormányzatok reformelképzeléseivel kapcsolatban. Megkérdőjelezik azt a politikát, amely kiterjedt szerepet szán a magánszektornak az állami hiányosságok pótlására. "Bár a magánellátás játszhat szerepet néhány területen, hatékony és megfizethető közösségi alapoktatási ellátás a valódi alapja annak, hogy jusson oktatás mindenkinek"- jegyezte meg Kevin Watkins, az EFA Global Monitoring Report igazgatója. "Ha a közösségi rendszer összeomlik, a kormányzatoknak kell kijavítaniuk."

A segélyezés hiányosságai

Az UNESCO jelentése szerint a segélynyújtók komoly mulasztásokat követtek el. A jelentés szerzőinek becslése szerint hogy 2015 körül évente 7 milliárd USA-dollár fog hiányozni az alapoktatásra szánt segélyekből, ami hátráltatja a fejlődést.

2005-ben a segélynyújtók megígérték, hogy a segélyt 50 milliárd dollárra növelik 2010-re. A jelenlegi segélyutalások közel 30 milliárdos hiányt mutatnak az ígérethez képest, ennek majdnem a felét a szub-szaharai Afrikában. Az alapoktatás támogatására átutalt segélyek nagysága 2004 óta stagnál.

A szerzők nagyon kritikusak néhány adományozónak azon gyakorlatával kapcsolatban, hogy egyoldalúan a felsőoktatást támogatják. Bár olyan országok, mint Hollandia és Nagy-Britannia 60% fölötti arányt határoztak meg a segélyeiken belül az alapoktatásra a szegény országokban, Franciaország 12%-ot juttat teljes fejlődési támogatásából alapfokú oktatásra, Németország pedig csak 7%-ot. A jelentés sürgeti az USA-t és Japánt, hogy nemzeti jövedelmük nagyobb részét fordítsák segélyezésre.

Forrás: UNESCO