Az uszoda öltözője egy perc alatt valóságos hírbörzévé alakul arra az ártatlan kérdésre, hol érdemes nyelvvizsgázni és milyen nyelvből. Mindenki másra esküszik: ki itt, ki ott próbálkozott hiába kétszer vagy háromszor is, amíg meg nem súgták neki, hol várhatja tudása nagyvonalúbb elbírálását. A tét nem kicsi. Sok felsőoktatási intézményben már a bekerülésnél létfontosságú ez a bizonyítvány, nem beszélve a diplomáról. Utóbbit idén - az MTI minapi híre szerint - több intézményben a diákok harmada-negyede nem kapta kézhez, nyelvvizsga hiányában. Elég elgondolkodtató arány, hiszen ma már minden tovább tanuló számára egyértelmű (1996 óta törvény rögzíti): igazolt nyelvismeret nélkül nincs oklevél.

Andrea kétszer futott neki a "rettegett" Rigó utcai - Idegennyelvi Továbbképző Központ (ITK) - próbatételnek franciából, ám végül alább adta, és máshol szerezte meg a diplomájához szükséges papírt. Mint mondja, nem volt másmilyen a vizsga, csak egyszerűen könnyebb. Bár 1998-ban megszűnt az ITK vizsgáztatási monopóliuma, az itt kibocsátott bizonyítványra még mindig sokan esküsznek. Pedig a választék nem kicsi: angolból például a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ honlapja szerint kilenc helyen lehet államilag elismert egy- és húsz helyen kétnyelvű, többnyire szakmai anyaggal bővített vizsgát tenni. A kétnyelvűség azt jelenti, hogy a próbát tevőnek nemcsak szövegértési készségéről, hanem arról is tanúságot kell adnia, képes-e idegen szöveget átültetni anyanyelvére a követelményeknek megfelelően.

Egy főiskolai tanár szerint, aki több mint húsz éve készít fel diákokat nyelvvizsgára, a kétnyelvű megmérettetések általában nehezebbek, mert nem olyan egyszerű elmismásolni a szókincsbeli hiányosságokat. Annak dacára, hogy maga is oktató, nem igazán lelkesedik a nyelvvizsgáztatás jelenlegi rendszeréért. Úgy véli, sokaknál nem alkalmas a valódi tudás felmérésére, hiszen a vizsgadrukk nagyon leronthatja a teljesítményt, míg azok, akik jól el tudják adni magukat, csekélyebb ismeretanyaggal is brillírozni tudnak. Tapasztalata szerint a nyelvvizsgapapírnak valójában a felvételinél, a diploma megszerzésénél és az államigazgatásban van jelentősége. A versenyszféra cégei szeretnek maguk meggyőződni arról, hogy a jelentkező birtokában van-e a náluk elvárt nyelvismeretnek.

Ezeket a tapasztalatokat alátámasztja nem egy, jelenleg multinál dolgozó fiatal története is. Gábor például, aki az államigazgatásban kezdte karrierjét, hamar rájött - bár munkahelyén a nyelvismeret nem volt követelmény -, hogy egy középfokú nyelvvizsga havi tízezer forintot ér, a felsőfokú pedig 18 ezret. Ez már elég ösztönzés volt arra, hogy - amilyen gyorsan csak lehet - megszerezzen legalább egy középfokú, C típusú komplex (azaz az írás- és szóbeli vizsgát is magában foglaló) bizonyítványt. Azt, hogy hol méretteti meg magát, annak alapján választotta ki, melyik hely ígért a tanfolyam végén az államigazgatásban elfogadott oklevelet. Nemsokára egy nagy multinacionális céghez pályázott nemzetközi rendszergazdának. Ebben a munkakörben az idő kilencven százalékában meg sem szólal magyarul. Nyelvvizsga-papírt a kutya sem kért tőle, meséli, viszont a telefonos állásinterjúk során a cég egyre magasabb szintjein kellett bizonyítania: nyelvtudása elegendő a feladat ellátásához. - Az azért nem jött rosszul - ismeri el Gábor -, hogy a korábbi munkahelyemen a vizsga kényszere miatt felelevenítettem egyre jobban megkopó tudásomat.

A nyelvtanulóknak elsősorban azt érdemes eldönteniük, hogy az egy- vagy a kétnyelvű vizsga felel-e meg inkább képességeiknek, birtokában vannak-e olyan speciális ismereteknek, amelyek megkönnyítik számukra egy szakmai nyelvvizsga letételét. Gyakorlott vizsgáztatók szerint azok, akik hosszabb időt töltöttek külföldön, általában nagyobb eséllyel futnak neki az egynyelvű vizsgának, mert a fordítási készséget külhonban nem szerzik meg. - Nagy előny, ha a választott intézmény felkészítő tanfolyamot tart, mintafeladatsorokat oszt, a legcélravezetőbb azonban, ha gyakorló tankönyvet ad ki - jegyzi meg a nyelvtanár. A nyelvtudás önmagában nem garancia, "vizsgául" is kell tanulni, és főképpen ismerni kell az adott intézmény követelményeit - teszi hozzá. Már mindenhol használnak teszteket, hiszen ez a legegyszerűbben javítható. - Érdemes az adott vizsgaközpont legalább tíz tesztsorát megoldani, hogy tudjuk, mire utaznak, és mit tartanak helyes válasznak - javasolja a szakember, aki néha maga sem érti, miért csak egy adott szót fogadnak el, amikor létezik még legalább két, az adott szövegkörnyezetben helyes szinonima.

A nyelvvizsga típusának kiválasztásakor szempont az is, mi a cél. Ha valaki külpolitikusnak készül, többet ér el a diplomáciai szaknyelv ismeretét igazoló oklevéllel, mint egy általános vizsgával, aki pedig a vendéglátóipart célozza meg, jobban tudja hasznosítani az idegenforgalmi és vendéglátó szaknyelvi vizsgát. Sokszor azonban nincs választási lehetőség, különösen, ha valaki egy külföldi oktatási intézmény ösztöndíját szeretné elnyerni. Ezek az iskolák ugyanis általában előírják a megkövetelt nyelvvizsga típusát. Az észak-amerikai egyetemek a Toefl-t kérik, a minimális szintet is megadva, Írország tanintézetei is ezt részesítik előnyben, míg Európa többi országában a tudás mércéje a Cambridge vizsga. A német felsőoktatási intézmények a DaF-ot kérik, míg például - a főleg kutatóknak és doktoranduszoknak szánt - német akadémiai ösztöndíjat az intézmény által kidolgozott nyelvvizsgához kötik.

Ezeknek a vizsgáknak két buktatójuk is van - hívja fel a figyelmet egy oktató. Az egyik az, hogy a magyar oktatási rendszer elsősorban a lexikális tudást méri, míg az angolszász inkább a logikai készséget követeli meg, így a tesztek is azt vizsgálják, képes-e valaki kihámozni a lényeget egy szövegből. Arra is oda kell figyelni, hogy külföldön az ottani kultúrához kapcsolódó ismereteket számon is kérik: otthon kell lenni a politikai, a fontosabb gazdasági kérdésekben, sőt még egyes műszaki szakkifejezések ismerete is jól jöhet.

A felkészülés mellett természetesen a szerencse sem árt - sem itthon, sem külföldön.

Forrás: Népszabadság