A mai tizenévesek többet tudnak a háromnyomásos gazdálkodásról, mint a rendszerváltásról, ezért – a Történelemtanárok Egylete szerint – meg kellene változtatni az egyes iskolatípusok tananyagbeosztásának korszakhatárait. Ha minden így marad, magolni tudó, de összefüggésekben gondolkodni képtelen fiatalokkal telnek meg az egyetemek.

A rendszerváltás előtti időkben a történelem tanítása a második világháború után véget ért. A tanárok többsége nem vállalta fel a torzító mondatok átadását, ezért valahogy mindig megcsúsztak a tanmenettel, és az ezerkilencszázötvenhatos „ellenforradalomra”, majd az utána következő Kádár-korszak taglalására nem került sor. Ez a gyakorlat a rendszerváltás után lassan megváltozott, de nem tűnt el teljesen az általános- és középiskolai tanárok „ötlettárából”.

„A tanárok nagy része már a rendszerváltás előtt is tanított, vagy akkor tanult ezerkilencszázötvenhatról és a Kádár rendszerről” – mondja Zábori László, gimnáziumi történelemtanár. „Ez a néhány korosztály meglehetősen zavarodott – tulajdonképpen teljesen jogosan – és még mindig igyekszik kerülni a legújabb kor témaköreit. Azzal szoktak érvelni, hogy az ötvenhatos forradalom túl közel van, a történésznek nagyobb távlat kell ahhoz, hogy rálátása legyen egy történelmi korszakra. Szerintem ez badarság. Az a baj, hogy az idősebb tanárok egy része nehezen fogadja el ötvenhat új megítélését és a rendszerváltást, az egyetemről most kikerülők pedig keveset tanultak és tudnak erről az időszakról”.

A nyolcosztályos általános iskolák – a Történelemtanárok Egylete szerint – általában ezerkilencszázötvenhatig jutnak el, de a hat plusz hatosztályos rendszerben még ennél is rosszabb a helyzet. A hatodik után gimnáziumba kerülő diákok valahol a középkor vége felé tartanak, amikor egyszer csak visszalépnek az ősközösségi társadalomhoz, és elkezdik elölről tanulni a történelmet. Ezek a gyerekek úgy érik el a tizennyolcadik életévüket, hogy még egy percet sem tanultak a huszadik századról.

Az érettségi vizsga követelményeiben kellő hangsúllyal jelenik meg a huszadik század közepe és vége. Többnyire szakmailag korrektek a hivatalos tankönyvek is. Ugyanakkor az iskolai gyakorlatban nem jut elegendő idő ezekre a korszakokra. „A Kádár-korszakot és a rendszerváltást legföljebb kitekintésszerűen tanítják a történelemtanárok” – állítja Miklósi László a Történelemtanárok Egyletének elnöke. „Pedig szüleik, nagyszüleik világának megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy tudják a diákjaink, mi változott meg a rendszerváltás következtében. Ha ezt megértik, ha elkezdenek érdeklődni iránta, sokkal többet tudhatnak meg családjukról, gyökereikről, és az ország közelmúltjáról. Így válhat belőlük tudatos választópolgár is”.

A tanárok munkáját a hiszterizált politikai légkör sem segíti. „Egy történelemtanár gyakran elgondolkodik azon, hogy a mondandójához mit fognak szólni a szülők, az igazgató, esetleg a polgármester” – mondja Zábori László, gimnáziumi történelemtanár. „Azért azt mindenki tudja, hogy az igazgató milyen beállítottságú. És az sem túl kellemes, ha bejön és panaszt tesz valamelyik szülő. A tanárok mindig aggódnak, valószínűleg azért, mert nincs létbiztonságuk, féltik az állásukat. Így aztán nem csoda, hogy az egyetemre érkező fiatalok nagyon más tudásanyaggal rendelkeznek”.

„Azok a gyerekek, akik felvételt nyernek az egyetem történelemszakára, nagyon differenciált tudásúak” – magyarázza Dr. Püski Levente, a Debreceni Egyetem Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék vezetője. A diákok egyötöde kiemelkedő tudású és érdeklődő, körülbelül ötven százalékuk átlagos képességekkel bír, a maradék megpróbálja jól érezni magát az egyetemen, és ezt jó pár évig gyakorolja. Egyébként azt tapasztaljuk, hogy a mostanában egyetemre kerülő korosztályoknak nincs igazi kapcsolatuk – nemcsak ötvenhattal, hanem a rendszerváltással sem. Az előadások közben észrevehető, hogy a diákokat kevésbé érdeklik az ötvenhatos forradalom utcai harcai, konkrét eseményei, sokkal többet kérdeznek a történtek nagyhatalmi hátteréről, a diplomáciai mozgásokról.”

Ötvenhatot és a Kádár rendszert néhány órában, a rendszerváltást rendszerint egy órában ismerik meg a fiatalok. „Azt gondoljuk, hogy a tananyagbeosztást meg kell változtatni” – javasolja Miklósi László, a TTE elnöke. ”Az ezerkilencszáznegyvenöt utáni időszakra egy teljes tanévet is lehetne fordítani. Persze ehhez a teljes tananyagbeosztást végig kell gondolni, megfelelő hangsúlyokat kell kialakítani. Mivel a történelemtanításra fordítható idő várhatóan nem növekedik, ha részletesebben kívánjuk tanítani a diákok életéhez közelebbi korszakokat, a korábbi időszakokból bizonyos események tanítását el kell hagyni. A hatékony tanítást az is segítheti, ha a történelemtanárok megismerik és alkalmazzák a közelmúlt feldolgozásánál használható szöveges, hang- és vizuális digitális anyagokat tartalmazó adatbázisokat.”

Forrás: origo