A hagyományos oktatási rendszerből kiszorulóknak nyithat utat a validációs eljárás. Az iskolán kívül megszerzett tudás bizonyítványra váltása két év múlva válhat lehetővé.

Néhány éven belül a szülőktől, a szomszédtól, a televízióból vagy épp a munkahelyről megszerzett tudást is beszámíttathatjuk az egyetemen, sőt akár az iskolában megszerezhető ismeretekkel egyenértékűnek fogadtathatjuk el. Franciaországban már részletesen kidolgozott eljárási rend mentén folyik az iskolarendszeren kívül elsajátított tudás bizonyítványra váltása. Hollandiában az adott szakterületen "képesítés nélkül" ledolgozott öt év után megszerezhető a végzettséget igazoló okirat vagy bizonyítvány.

Az EU oktatásfejlesztési programjának részeként hazánkban is megkezdődött a validációs - érvényesítési - eljárásrend kidolgozása. Az öt pillérből álló, kétmilliárd forint értékű uniós támogatásból megvalósuló program célja a felsőoktatás átjárhatósága.

Az eljárással azt ismerik el, hogy az iskolarendszerben megszerezhető tudás nem feltétlenül jobb a gyakorlati tudásnál. Egy elismert, ám egyetemet sosem végzett alkotóművész például eredményei alapján akár művészeti doktori fokozatot is kaphat, így kurzusokat is indíthat különböző felsőoktatási intézményekben. A képzettségét igazoló hivatalos papír nélkül viszont ezt nem tehetné meg.

- Nem a nulláról indulunk - magyarázza Kocsis Mihály, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kutatási központjának igazgatója. - A validáció csírái már most is ott vannak a felsőoktatási rendszerben. A jelentős publikációval rendelkező, akár négy-öt könyvet is írt aspiránsoknak a doktori cím elnyeréséhez nem kell végigjárniuk a PhD-képzés három évét, elég felkészülniük a doktori szigorlatra, illetve elkészíteni a disszertációjukat. A bolognai folyamat részeként a tanárképzésben is lehetővé válik, hogy a mesterképzésre jelentkező hallgatóknak nem kell felvenniük tíz kreditpontnyi stúdiumot, ha igazolni tudják, hogy korábban már három évet képesítés nélkül tanítottak.

Az előzetes tudás beszámítása előre meghatározott menetrend szerint történik. Elsőként meghatározzák azokat a tudáselemeket és készségeket, amelyek az adott szakma műveléséhez szükségesek. Ebben elsősorban az adott képzési intézmények követelményrendszerére támaszkodnak. A szükséges tudásszint ismeretében jelölik ki azokat az eljárásokat, amelyeken a jelentkezők bizonyságot adhatnak felkészültségükről. Még bizonytalan, hogy az adott képzési intézményekben, illetve külön irodákban zajlik-e majd a validáció. A mintaként tekinthető Franciaországban a jelentkezőket először tanácsadáson tájékoztatják a követelményekről. Ezt követi az önértékelés, amelynek során a jelölt bizonyíthatja felkészültségét. Ha ez elég meggyőző - mestermunka bemutatása, hiteles személy igazolása, szakmai díjak stb. - vizsgáznia sem kell. Ha a bizonyítás hiányos, minősítő vizsgát kell tenni.

Kocsis Mihály azt mondja: az új eljárással olyan társadalmi rétegeket is bizonyítványhoz lehet juttatni - és ezzel jelentősen növelhetjük a munkaerőpiacra való sikeres belépésük esélyét -, amelyek a hagyományos iskolarendszerből rendre kihullanak. Így például azok a roma fiatalok, akik az erősen szegregált hazai iskolákban még a nyolc általános végéig se jutnak el, egy hozzáértő kőműves vagy autószerelő mellett kitanulhatják a szakmát, majd erről megalázó iskolai procedúrák nélkül adhatnak számot.

Az eljárásrend kidolgozása várhatóan két évig tart.

Forrás: nol.hu