15 éves kor környékén, a középoktatásba kerülve ugrásszerűen megnő a dohányzást próbálgató tinik száma. Kezdetben még nem tapasztalják a látható, káros hatásokat, ezért is nehéz megvédenünk őket. A kortárscsoport hatásait kezelni szintén nem könnyű, de az aggódó szülő még mindig tehet azért, hogy gyermeke ne váljon a dohányzás rabjává.

2008 őszén indult el a fővárosban egy hazánkban egyedülálló felméréssorozat, mely a Budapesti Serdülőkori Dohányzáskutatás néven azóta is zajlik. Urbán Róbert, az ELTE Pszichológiai Intézetének docense és egyben a kutatás vezetője hívta fel a figyelmet arra, hogy nem elég statisztikákat készíteni a serdülők dohányzásáról, érdemes végigkövetnünk a folyamatot, mely során valaki dohányossá válik. Ahhoz, hogy a jövőben hatékony megelőző programokat hozhassunk létre, meg kell értenünk, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a serdülő dohányzásában.

Magyarországon készült már több helyzetképet adó felmérés is a témában, a jelen vizsgálat azonban kilencedikes kortól egészen a középiskola befejezéséig kívánja végigkövetni a dohányzás alakulását a tinik körében. Összesen 70 fővárosi középiskola, 106 osztály, 2565 diák vesz részt benne. Az iskolák között vannak gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképzők is. A finanszírozást egy amerikai alapítvány vállalta magára a beadott pályázatnak köszönhetően. Egyelőre a kilencedik osztályos adatokról beszélhetünk, de már az első fél év mérései is több meglepő eredménnyel szolgáltak.

Érdekes, hogy bár tilos a dohánytermékek reklámozása a vezető médiumokban, a legtöbb diák meg tud nevezni konkrét márkákat. Úgy tűnik, a cégek közvetettebben igyekeznek elérni az embereket. A megkérdezett 15-16 évesek negyede kapott sapkát, naptárat és egyéb, dohánygyárak logóival ellátott szóróanyagot. Megdöbbentő adat, hogy már a középiskola első osztályában a diákoknak több mint a fele próbálta ki a dohányzást, legalább egy slukk erejéig. A naponta dohányzó fiatalok aránya 20% a szakközép- és szakmunkásképző iskolákban, míg a gimnáziumokban jóval kevesebb, 5-6%.

Újabb kihívást jelent a kutatók számára, hogy a lányok utolérték a fiúkat a dohányzási rátákat tekintve. Már rég nem csupán a fiúk kiváltsága a pöfékelés. Az okokat a kutatók abban a hiedelemben keresték, mely szerint a dohányzás gyorsítja az anyagcserét és fogyaszt. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a lányok ebben a korban még nem használják a cigarettát a fogyás eszközeként. Bár nagyobb arányban dohányoznak azok a lányok, akik elégedetlenebbek a testükkel. Az ebben a korban izmosodni vágyó fiúkat viszont megfékezi az a hiedelem, hogy a cigaretta segít csökkenteni az étvágyat, és alacsonyan tartja a testsúlyt.

A serdülőkori dohányzást vizsgálók számára mindig is kérdéses volt, hogy a kortárscsoport vagy a szülői minta van nagyobb hatással a gyermekre. Urbán Róbert szerint inkább az a lényeg, hogy a két tényező mely helyzetekben és hogyan befolyásol. A dohányzó kortársak csak bizonyos időszakokban hatnak a fiatalra. A 15 éves korosztályt már jellemzi az egyre növekvő igény a szórakozásra, az első ivászatokra. Ebből a vizsgálatból is az derül ki, hogy a rendszeres dohányzás gyakrabban jár együtt nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztásával. Fontos védőfaktor lehet viszont a sport. A kockázatkereső, aktívabb gyerekek könnyebben nyúlhatnak az érdekes élményt ígérő cigaretta után. Kivéve, ha az ilyen belevaló serdülők a sportban megtalálják a számukra oly fontos újdonságot és kihívást. A folytonos mozgás és versenyzés mellett ugyanis azonnal érezhetőek a dohányzás káros hatásai.

A szülőktől látottak hoszszabb ideig fejtik ki a hatásukat. Egy-két kivételtől eltekintve a dohányzó szülők gyermekei körében inkább jellemző a dohányzás. Természetesen a legcélravezetőbb az lenne, ha a szülő leszokna. De még a dohányzók is tehetnek azért, hogy a gyermekük más úton induljon el. Az eredmények szerint, ha a lakásban vagy egyáltalán otthon megengedett a cigarettázás akár csak a vendégek számára is, akkor a gyermek azt gondolja, hogy a szülők nem ellenzik a dohányzást. Ráadásul azt az illúziót kelti a serdülőben, hogy a dohányzás norma és divat a kortársai körében is. Ezért fontos, hogy legyenek erős otthoni szabályok (például: "otthon nem gyújtunk rá") és világos családi kommunikáció a témában. A dohányzó szülőnek érdemes azt üzennie a gyermek felé, hogy amit lát, az nem feltétlenül jó dolog. Ne nézzék el a serdülőnek, hogy dohányzik! Hosszú távon, de mégis ezzel alapozza meg a későbbi életminőségét. Egy gyermek önmagában nem válik dohányossá, inkább abban segítsünk neki, hogy másban, például a sportban, az alkotásban, új helyek felfedezésében vagy érdekes beszélgetésekben találja meg az örömöt.

Forrás: nol.hu