A sajtkukacdiákok figyelnek jobban és az "elülősök" kevésbé: minél tovább ül egyhelyben egy diák, annál figyelmetlenebb lesz. A nyugtalan fészkelődés azonban segíti az oxigénellátást, és ez az összpontosításra is kihat. Erre a német Tartás- és Mozgásfejlesztési Szövetségi Munkaközösség és a saarbrückeni egyetem közös kutatása derített fényt.

A kutatók azt vizsgálták, hogyan hatnak a fiatalok testére az előre, hátra és oldalra mozdítható üléslapok. Ehhez hőérzékelő kamerával megmérték a felsőtest vérellátottságát, és az értékeket összehasonlították egy, az óra alatt egyhelyben ülő kontrollcsoporttal. Kiderült, hogy az izgő-mozgó diákok belső szerveinek és elsősorban a nyaki tájékuknak  vérellátottsága lényegesen jobb.

Egy hagyományos széken ülve a test előbb-utóbb összezuhan" - mondja Dieter Breithecker, a munkaközösség szakértője. "A hát begörnyed, a vállak előreesnek, a has és a tüdők összepréselődnek." Az ülő személy azonban nem csupán külső, de belső tartását is feladja ezzel. Következésképp ugyanis kevésbé mélyen lélegzik, és kevesebb oxigén jut a vérébe. Ez hatással van az agy vérellátottságára: a figyelem lankad, a gondolatok éppúgy elkalandoznak, mint a tekintet.

Breithecker szerint a gyerekek gyakran úgy kompenzálják ezt a folyamatot, hogy hintáznak a székkel, vagy ide-oda csúszkálnak a széken - tehát tudat alatt teszik azt, amire a felnőttek a sajtkukac elnevezést használják. Az álló felnőttek hasonló okokból kifolyólag mozognak - szintén nem tudatosan.

A mérési eredmények alapján Breithecker szerint egész hatásmechanizmus-láncot lehet összeállítani. "A 'nyugtalan', dinamikus ülés több izomösszehúzódást vált ki, ami javítja a vérkeringést, és ezzel több oxigént juttat az agyba - a diák éberebb lesz, és jobban összpontosít."

Forrás: origo.hu