Sem a szülők, sem a diákok, de még a tanárok nagy része sem érzi a négy éve kötelezővé tett szöveges értékelés pozitív hatásait. Nem csökkent a tanulók szorongása, és nem javult a teljesítményük sem – az iskoláknak ellenben minden korábbinál nagyobb adminisztrációs teherrel kell megbirkózniuk.

Sem egyes, sem ötös, de négyes, hármas és kettes sem – már négy éve, hogy az alsó tagozatosok bizonyítványába nem kerülhetnek be ezek az érdemjegyek. 2004. szeptember 1. óta az elsős, a másodikos és a harmadikos kisdiákok teljesítményét félévkor és év végén, a negyedikesekét pedig félévkor ugyanis csak szövegesen, osztályozás nélkül értékelhetik a tanítók.

Az újfajta értékelési rendszer bekerült a közoktatási törvénybe, több százezer általános iskolás kapott új típusú bizonyítványt, az oktatási minisztérium speciális szoftvert és szakmai ajánlást adott ki az iskoláknak és a pedagógusoknak, számos tankönyvkiadó pedig értékelési segédkönyvet is megjelentetett. Magyar Bálint, akkori oktatási miniszter sorsfordítónak nevezte a lépést, amelytől a tanulók iskolai motivációjának növekedését, a szorongás csökkenését, az iskolai teljesítmény javulását, illetve a szülők árnyaltabb és informatívabb tájékoztatását várták. A szöveges értékelés rendszere Magyarországon azonban megbukott – állítják az [origo] által megkérdezett szakemberek.

Ahogy az alternatív iskolák csinálják...

Pedig elméletben jól működik az érdemjegyeket felváltó szöveges értékelés, amelynek előnyeit több éve hangsúlyozzák hazai oktatáskutatók. „A jó értékelésnek ösztönöznie kell a gyereket a jobb teljesítményre, hozzá kell járulnia a konstruktív magatartás- és tevékenységformák megerősítéséhez, a negatív megnyilvánulások leépítéséhez, és tájékoztatnia, informálnia kell a gyereket arról, mit kell tennie saját fejlődése és hiányosságainak pótlása érdekében. Ezeknek a követelményeknek az osztályzattal történő értékelés nem felel meg, megfelelhet azonban egy átgondoltan kidolgozott, komplex szöveges értékelő eszköz” – vázolja a problémát Bábosik István és munkatársainak 2004-es tanulmánya.

Az oktatáskutatók és pszichológusok felmérései szerint az öt jegy csak szegényes, leegyszerűsítő értékelésre ad lehetőséget, megbélyegzi a rosszul teljesítőket, eltéríti a diákokat a tudásért való tanulástól a jegyért való tanulás felé, ráadásul a pedagógusok gyakran használják a büntetés eszközeként – az alternatív iskolák nagy része ezért évtizedekkel ezelőtt száműzte az osztályzatokat, és csak szövegesen értékeli a tanulók előrehaladását. A Montessori-iskolákban a tanár szóban részletezi a diák teljesítményét, a Waldorf-iskolákban személyre szabott bizonyítványverset kapnak a nebulók, a szülők pedig tíz-tizenöt oldalas, célokra és tennivalókra koncentráló értékelést olvashatnak.

Nincs kidolgozott értékelési rendszer

Ezek a részletes, minden tantárggyal foglalkozó értesítők lettek volna a négy éve kötelezővé tett szöveges értékelés mintái – ám az általunk megkérdezett szakértők, szülők és pedagógusok szerint a magyar általános iskolák gyakorlata meg sem közelíti az alternatív iskolák értékelési módszerét. „A szöveges értékelésnek fontos helye van az oktatásban, a jelenlegi gyakorlattal azonban komoly gondok vannak. Az iskolák nagy része ugyanis a mai napig nem dolgozta ki a szöveges értékelés saját, egységes, átgondolt szempontú rendszerét, pedig ezt a szülők bevonásával meg kellett volna tennie. És bár nagy valószínűséggel szükségük lett volna rá, nagyon kevés tanári kar kért segítséget azoktól az intézményektől, amelyek már évtizedek óta így értékelnek” – véli Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke, aki a szülői beszámolók alapján úgy tudja, a legtöbb iskolában csak az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) által mintának kiadott „mondatbank” megállapításait ollózzák össze a tanárok. Pedig a mondatbank az OKM által hozzá kiadott tájékoztató szerint csak akkor használható jól, ha a minősítést a tanító a saját megfigyelései és tapasztalatai alapján átírja, kibővíti.

Az [origo] által megkérdezett szülők szerint ez azonban – általában – nem történik meg. Mivel a közoktatási törvény azt nem írja elő, hogy milyen módon, milyen hosszan, és milyen szempontok alapján kell értékelni, a legtöbb iskolában a legegyszerűbb módszert választják: az előre nyomtatott értékelési lapon aláhúzzák a kisdiákra leginkább illő megállapítást. A szülők véleménye megoszlik erről a megoldásról: „Lehet, hogy nem többoldalas összefoglalók ezek, de még mindig több információt tudok meg belőlük, mint egy számból” – véli Kiss Tamara, akinek kislánya idén kezdte a harmadik osztályt. Gulyásné Szabó Mária, akinek gyermekei másodikba és negyedikbe járnak, más véleményen van. „A gyerekeimről kaptam már aláhúzgált papírt és rövid esszét is. Egyik sem volt jó, mert előre megírt mondatok szerepeltek bennük. Ráadásul más szülőkkel észrevettük, hogy több gyerekre szinte pontosan ugyanazokat a mondatokat használták. Pedig lehetetlen, hogy ezek a gyerekek egyformán teljesítettek volna. Így semmivel sem informatívabb ez, mint az érdemjegy” – mondja.

Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) ennek ellenére elégedett az iskolák hozzáállásával. Közleménye szerint nagyon sok példaértékű iskolai gyakorlat jött létre az elmúlt években, és számos hasznos javaslatot kaptak a gyakorló tanítóktól a mondatbankhoz és a számítógépes szoftver fejlesztéséhez is. „Az iskolák nyolcvankét százalékában teljesen kiiktatták a hivatalos osztályzatokat, s a folyamatban is kizárólagosan csak szövegesen kívánnak értékelni” – áll a tájékoztatóban.

Nincs idő és nincs pénz a szöveges értékelésre

Nincs idő és nincs pénz az alapos szöveges értékelésre – érvelnek a pedagógusok. „Ez egy óriási többletmunka, amely az órákra való felkészüléstől veszi el az időt, és nincs is megfizetve” – mondja Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke, akinek véleményével egyetértenek az általunk megkérdezett iskolák is. „Magas, huszonöt-harminc fős osztálylétszám mellett szinte lehetetlen valóban alapos írásbeli jellemzést készíteni a gyerekekről. Pedagógiai szempontból az ideális az lenne, ha minden hónap végén születhetnének ilyen értesítők, de ezt végképp nem tudná megtenni egy iskola sem. Anyagilag is megterhelő a szöveges értékelés, hiszen a nyomtatás költsége ennyi gyerek esetében óriási. Ezt pedig senki nem téríti meg nekünk” – magyarázza Fábián Ottóné, a Szerencsi Általános Iskola igazgatónője.

A szülők és a diákok is inkább érdemjegyet kérnének

Bár a közoktatási törvény tiltja az érdemjegyek félévi és év végi használatát, az iskolák nagy részében még mindig használatos az ötfokú skála – igaz, csak informálisan. „Tíz szülőből legalább kilenc kéri, hogy a szöveges értékelés mellé írjuk oda ceruzával, hogy ez hányasnak számít” – mondja Joó Istvánné, a Zsanai Általános Iskola tanítónője, aki úgy vette észre, az alacsony végzettségű szülők egy része nem is érti, mi szerepel az értékelő lapon, így nekik muszáj valamilyen jegyet mondani, hogy megértsék, hol tart a gyerek. „A fogadóórákon és a szülői értekezleteken egyébként minden fontos információt elmond a tanító. Azok a szülők, akiket valóban érdekel gyermekük előrehaladása, részt vesznek ezeken az alkalmakon. Akik pedig soha nem mennek be az iskolába, általában a szöveges értékelést sem olvassák el, a gyerekek olvasatlanul, aláírás nélkül hozzák vissza a lapokat. Nem csoda, ha a legtöbb kolléga értelmetlennek tartja az értékelés ezen formáját” – teszi hozzá.

Az [origo] által megkérdezett tanítók és szülők szerint a kisdiákok is jobban szeretnék, ha harmadikban és negyedikben már érdemjegyekkel értékelnék őket. „Dorka lányom osztályának feltették a kérdést: szerintük mi a jobb, a szöveges értékelés vagy az osztályozás. Huszonhat kilencéves szeretne jegyeket látni a bizonyítványában, csak ketten maradnának a szöveges megoldásnál” – áll az egyik internetes szülői fórum hozzászólásában.

Nem csökkent a szorongás, nem javult a teljesítmény

A szöveges értékelés nem oktatási csodaszer – fejtette ki a szöveges értékelés kötelezővé tételekor több oktatáspolitikus is. Ugyan felmérés nem készült arról, hogy az utóbbi négy évben csökkent-e a diákok szorongása, és javult-e a teljesítménye az új értékelési módszer hatására, a legutóbbi PISA-felmérés elkeserítő eredménye nem kecsegtet túl sok jóval. Ahogy az [origo]-nak nyilatkozó pedagógusok sem érzik a rendelkezés pozitív hatásait. „Egy diák szorongása nem az egyes vagy az ötös hatására alakul ki, hanem azért, mert a szülők maximalisták, és túl sokat várnak el a gyerektől. A szülő és az iskola közötti kommunikáció pedig egy kötelező rendelet nélkül is elégséges információt adna a gyerek előrehaladásáról és problémáiról, ha a szülők időnként bemennének az iskolába” – magyarázza Fábián Ottóné.

A debreceni Napraforgó Waldorf Iskola vezetője, Jenei Edit is úgy véli, ez a változtatás önmagában nem hozhatja meg a magyar diákok teljesítményének áttörő javulását: „A minisztérium kicsippentett egy alternatív módszerből egy dolgot, az értékelést. Ez önmagában, a diákok minden eddiginél alaposabb megismerése, a gyermekközpontú szemlélet nélkül azonban semmit nem ér”.

[origo] oktatás - Szabó Fruzsina