2008. szeptember elsején 101 ezer első osztályos kezdte meg általános iskolai tanulmányait hazánkban. Legtöbbjük lelkesen, izgatottan készül az új kalandra, néhányan közülük azonban alig pár hónapon belül kedveszegettek lehetnek, mert nehezen veszik az akadályokat, lemaradnak, hiszen korai volt még számukra az iskolakezdés.

Iskolakezdés külföldön és hazánkban

A világ legtöbb országában az oktatási rendszerek a gyermek 6. életévére időzítik az iskolakezdés időpontját. Természetesen akad néhány kivétel ez alól: Angliában, Walesben, Izraelben az ötéveseknél húzzák meg a korhatárt, és van pár terület – köztük Hollandia, Skócia vagy Ausztrália egyes államai – ahol a gyermekek ennél is korábban, már négyévesen tankötelezettnek számítanak. Más országokban – Marokkóban, Dániában, Svédországban – igyekeznek megkímélni a gyerekeket a korai életformaváltástól, s a tankötelezettséget felemelték a hetedik életévre.

A magyarországi Közoktatási Törvény alapján, ha a gyermek „eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik”. A 2008 – 2009-es tanévben az a gyermek számít tankötelesnek, aki 2000. augusztus 31. és 2002. május 31. között született, valamint beiskolázható a gyerek, ha 2002. május 31. és december 31. között született.

Nehéz a gyerekeket ugyanazon mutatókkal mérni

Nem minden gyermek képes idomulni a Közoktatási Törvényben megfogalmazottakhoz. Attól, hogy a gyerek betöltötte a hatodik életévét, nem biztos, hogy valóban meg is fog felelni az intézmény által támasztott követelményeknek. Az iskolai foglalkozásokra való alkalmatlanság nem feltétlenül az értelmi képességek hiányát jelenti, hanem azt, hogy a szigorú szabályokhoz való alkalmazkodásnak még nem jött el az ideje. S, hogy ez miből látható még a tanévnyitó előtt?

„Van néhány alapvető kiindulási pont melyek mentén a laikus is képet kaphat a gyermek iskolaérettségéről.” – mondja Kovács Péterné, egy fővárosi általános iskola alsós pedagógusa. Érdemes nézni a fizikai tényezőket, a pszichés alkalmasságot, valamint néhány egyéb képességet:

Fizikai alkalmasság

Az első osztályba lépéshez szükséges bizonyos szintű testi fejlettség – körülbelül száztíz centiméteres testmagasság, és tizennyolc kilogrammos testsúly.
Az iskolakezdés előtt már többnyire megkezdődik a fogváltás, megindul a tejfogak kihullása, megjelennek a maradandó fogak.
Ekkora ki kell alakulnia a lateralitásnak – egyértelműen eldönthető a gyermek jobb vagy balkezessége.

Pszichés alkalmasság

A gyermek képes kapcsolatot teremteni és fenntartani kortársaival és a felnőttekkel.
A rábízott feladatokat elvégzi, tevékenységeit nem hagyja félbe.
Különösebb nehézség nélkül tud beilleszkedni csoportjába, osztályába.

Egyéb képességek

A gyermek képes magát egyszerűbb, összetett mondatokban kifejezni.
Bizonyos szintű mennyiségfogalommal rendelkezik, eligazodik a tízes számkörben.
Könnyedén megtanul rövidebb verseket, mondókákat már az óvodában.

Az iskolaérettségi vizsgálaton nem csak a teljesítmény számít

Ezek a kritériumok inkább csak támpontok, nem számítanak szigorú szabályoknak. Hogy a gyermek valóban iskolaérett-e, azt a nevelési tanácsadó dönti el. Arról a kérdésről, hogy minden nagycsoportos óvodás esetében el kell-e végezni az iskolaérettségi vizsgálatot, illetve ki kezdeményezheti annak elindítását, Kuncz Esztert, a Ferencvárosi Nevelési Tanácsadó munkatársát kérdeztem:

„Az iskolaérettségi vizsgálatot nem kell minden gyermeknél elvégezni. Amennyiben az óvónő biztosan el tudja dönteni, hogy a gyerek képes lesz-e eleget tenni az iskolai elvárásoknak, vagy sem, és döntése megegyezik a szülő elképzelésével, akkor az ő javaslata elég a gyermek iskolai felvételéhez, vagy óvodában maradásához. Ha az óvoda nem ismeri eléggé a gyermeket – pl.: mert nem járt rendszeresen óvodába –, vagy bizonytalan a döntést illetően, esetleg eltérő vélemény van közte és a szülő szándéka között, akkor az óvoda kéri a gyermek iskolaérettségi vizsgálatát. Ezt a vizsgálatot a szülő is kezdeményezheti.” – mondja Kuncz Eszter.

Iskolaérettségi vizsgálat

A vizsgálat folyamán nem csupán a gyermek teljesítményét veszik figyelembe. Fontos, hogy az óvodás be tudjon illeszkedni leendő osztályába, elfogadja a felnőttek – ez esetben a tanár – utasításait, illetve figyelme megfelelő legyen. A szakemberek az iskolaérettségi vizsgálat során figyelik a gyermek motiváltságát, önállóságát, rapportkészségét – jól méri-e fel az adott helyzetet, abban mennyire tud rugalmasan, céltudatosan, adekvátan viselkedni. Azokat a képességeket nézik, melyek az iskolai beváláshoz nélkülözhetetlenek: konkrét feladatokon keresztül figyelik a gyermek viselkedését, alkalmazkodóképességét, feladattudatát, feladattartását, azt, hogy az óvodás mennyire képes az adott tevékenységre koncentrálni. Egy viszonylag elterjedt feladattípus a vizsgálat során, mikor a gyereknek a lap szélére díszítő mintát kell rajzolnia, a bal felső sarokból elindulva, majd a jobb felső saroktól lefelé folytatva, és így tovább, vissza a lap bal sarkáig.

A minta szabályosan ismétlődő ábrákból (kör, háromszög, kereszt) áll, az első hatot a vizsgálatvezető maga rajzolja meg. Ennek a próbának a jó megoldása feltételezi a feladathoz való alkalmazkodást, a mintakövetésnek és a mozgás szabályozásának készségét, valamint bizonyos figyelemkoncentrációt. Az iskolára való alkalmasság ellen szólhat, ha pl. egy gyerek, nem tartja be a sorrendet, az irányt; ha nem folyamatosan halad, ha idő előtt abbahagyja.

Fontos az is, a gyermek hogyan viselkedik kortársak között 

A konkrét vizsgálat egyrészt csoportban, másrészt kétszemélyes helyzetben történik. Ennek célja a gyermek különböző helyzetekben való megfigyelése. „A csoportos helyzetben képet nyerünk a gyermek önállóságáról, szociális fejlettségéről: nehézséget jelent-e az anyáról – kísérőről – való leválás, alakít-e kapcsolatot a csoporttársakkal, a vizsgálatvezetőkkel stb.” – részletezi Kuncz Eszter. Az iskolaérettségi vizsgálat feladatai az értelmi fejlettségre, megismerő funkciókra – gondolkodás, emlékezet, figyelem, nyelvi fejlettség –, beszédállapotra, általános ismeretekre vonatkoznak. Egyes alapvető készségek meglétét is nézik, pl.: számfogalom, számlálás, rajzolás, mintakövetés, mozgáskoordináció.

Egyéni különbségek

„Laura 6 évesen került iskolába. Értelmes, korának megfelelően fejlett gyerek volt, azonban szociális érettségét tekintve adódtak problémák.” – meséli Éva, egy budapesti anyuka.  Kislánya nehezen fogadta el az új embereket, szituációkat. Az édesanya úgy gondolta, ha várnának még egy évet, a gyermek talán magabiztosabbá válna, azonban a nevelési tanácsadóban azt mondták, erre nincs szükség. Elfogadta a tanácsukat, de nagyon nehezen indult a tanévkezdés, a gyermek zárkózott volt, nem tudott beilleszkedni a közösségbe. „Év végére már javult a helyzet, de azóta is sokszor eszembe jut, talán jobb lett volna, ha várunk még egy évet” – meséli Éva.

A helyzet tehát nem egyszerű. Sok határeset létezik, s nehéz az egyéni különbségekhez mennyiségi mutatókat rendelni. Ezen kívül a „nem iskolaérett” gyerek is sokféle lehet, még a hasonló problémákkal küzdő két gyermeknél sem biztos, hogy ugyanazt a megoldást javasolják a szakemberek. „Ha ráadásul az alkalmatlanság mögött más-más tényező húzódik meg – lehet kifejezetten jó értelmi képesség mellett túlzott játékosság, lassúbb gondolkodás mellett kitartó feladattudat – akkor érthető, hogy minden iskolaérettségi vizsgálaton részt vevő gyerek egyedi mérlegelést igényel abból a szempontból, hogy megkezdje-e a tanulmányait az adott tanévben, kapjon-e fejlesztést, vagy elegendő ha még egy évet eltölt az óvodai közösségben.” – mondja Kuncz Eszter.

[origo] oktatás - Udvardy-Horváth Eszter