Az iskolákat nézegetve számos olyan intézményt találhatunk, ahol a nevelési és oktatási folyamatokban a hagyományostól eltérő pedagógiai módszereket alkalmaznak, más iskolamodell, elv, nevelési koncepció szerint működnek. Általában elvetik a szabad tevékenységet korlátozó intézményi kereteket (iskolapados frontális osztálytermek, merev tanóra-rendszer, feleltetés, osztályzás) a pedagógiai folyamat a tanár és a diák együttműködésére épül. Így nem csoda, ha egy ilyen intézménybe belépve a szokásostól eltérő légkört, pedagógusi hozzáállást, tanítási rendet tapasztalunk.

A fej, a kéz és a szív iskolája

Talán a legismertebb alternatív pedagógiai módszer a Rudolf Steiner által kidolgozott Waldorf-pedagógia. Elsősorban olyan oktatási rendszerként értelmezik, ami módszereket nyújt ahhoz, hogy a diákot eljutassa saját világnézetéhez, sorsához. Középpontjában a gyerek áll, a maga változó testi-lelki-szellemi igényeivel. "Waldorfos” szülők szerint ezek az intézmények emberiek, élhetők, fokozatosan szoktatnak a nehézségekre. Fontosnak tartják, hogy az iskola és az otthon értékrendje nem kerül konfliktusba, hisz az apukákat és az anyukákat is bevonják a közösség életébe.

A Waldorf-módszer a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz, a művészi tevékenységeket a szellemi fejlesztéssel egyenrangúnak tartja. Tapasztalatokra épít, így a tanulóknak sok önálló feladatot és kutatómunkát adnak. Az oktatás "szakaszos" rendszerben zajlik, a közismereti tárgyakat három-négy hetes időtartamokban, a rendszerességet igénylő szakórákat (nyelv, zene, matematika) egész évben folyamatosan oktatják. Az osztályokat osztálykísérő, valamint személyre szóló, a tanuló által választott tutor, vagyis segítő, támogató tanár kíséri, akivel a diákok megoszthatják gondjaikat, örömeiket, akitől tanulmányi kérdésekben tanácsot kérhetnek. Osztályozás nincs, a tanulók munkáját szövegesen értékelik. A Waldorf-iskola 12+1 évfolyamos egységes iskola. A gimnáziumi képzés a tizenharmadik évfolyamig tart, a diákok az utolsó évben már kizárólag csak az állami érettségire készülnek.
 
„Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!”

Ez a jelszava a Montessori iskoláknak. Illés Jenő, a Montessori Alapítvány titkára elmondta, a lényeg, hogy a gyerekeket hagyják érvényesülni - a diákok színes, önellenőrzésre alkalmas eszközök segítségével tanuljanak, a tanár csak háttérszerepet töltsön be. A módszert óvodásoknak és általános iskolásoknak dolgozták ki, a munka tíz-tizenöt fős kiscsoportokban folyik úgy, hogy életkortól függően két-három évfolyam tanul együtt. A speciális igényű és a kimagasló képességű gyerekeket nem különítik el, így a fiatalok megtanulják elfogadni a másságot, nyitottabbakká, segítőkészebbekké válhatnak.

A Montessori módszerrel dolgozó intézményekben a nevelés központjában az egyén áll. Minden csoporttal két tanár és egy gyógypedagógus dolgozik. A frontális osztálymunkát általában egy-egy nagyobb téma bevezetésénél alkalmazzák, ezt követően a tanulók önálló könyvtári és kutatómunkáira építenek. A cél az, hogy a fiatalok önállóan, a személyes érdeklődéstől vezérelve sajátítsák el az ismereteket. A pedagógus bensőséges, partneri viszonyt próbál kialakítani a gyerekekkel, hogy az oktatás frusztrációktól mentes környezetben folyhasson. A diákok a tanórákon szabadon mozoghatnak, a termet igényeiknek megfelelően átrendezhetik. Osztályozás nincs, helyette közös megbeszéléseket tartanak. A Montessori Oktatási Centrum Gimnáziumában a diákok az első hónapban kiválasztanak egy pedagógust, aki az évek során a patrónusuk lesz. Támogatja, neveli, ellenőrzi a gyermeket, kapcsolatban van a családjával, segíti önismeretének kialakítását.

Az elfogadás iskolája

A Rogers szemléletű iskolák fő célja, hogy a gyerekek ismerjék fel saját lehetőségeiket, és találjanak rá saját útjaikra. Alapvető igényük a világnézeti semlegesség, emellett a személyközi kapcsolatokra és a tanulást motiváló környezetre helyezik a hangsúlyt. Az államilag elfogadott tantervi követelményeket szociális, belső pszichés fejlesztéssel, kultúrkörök témáival, ökológiai szemlélet és tudásanyag átadásával hangolják össze. Az egyéni tempó szerinti haladást próbálják segíteni. Az osztályzás mellett kiemelten fontosnak tekintik a verbális értékelést. Az önértékelést tartják mérvadónak, a tanár véleménye csak a visszajelzés funkciójával bír. Lényegesnek tartják, hogy a diákok megtanuljanak döntést hozni, és azokért felelősséget vállalni. Sok szabadon választható foglalkozást kínálnak, hogy fenntartsák a belső motiváltságot, elősegítsék a képességek és a sajátos érdeklődés kibontakozását.

A nevelés alapja a szeretet

Don Bosco pedagógiájára épülő intézmények általában hátrányos helyzetű, más iskolákból eltanácsolt gyermekekkel foglalkoznak. Az oktatás mellett kiemelten fontosnak tekintik a másság elfogadását, az előítéletek, beilleszkedési, szocializációs problémák leküzdését, a rendszeres munka és tanulás elfogadtatását, az önbizalom-erősítését, a sikerélményhez juttatást, a szakmatanulásra való előkészítést és a gyakorlatorientált szakképzést. A pedagógiában a hitéleti nevelés és a szabadidő hasznos eltöltése is központi szerepet kap.

Hasonló, vallásos alapokon nyugvó intézmények a Kolping-iskolák is. "Fogadja el, töltse be mindenki azt a munkahelyet, azt a hivatást, amelyet az Isten neki rendelt!” - szól az intézmény jelszava. Kolping Adolf, a 19. században élő kölni pap azt vallotta, hogy a társadalom átalakítását az egyén jobbá tételével kell kezdeni - az egyes embernek kell becsületes munkaerkölccsel, szakmai kiválósággal, mintaszerű családi élettel és keresztény tettekkel példát mutatni a világban. A Kolping elveire épülő intézményekben általában hátrányos helyzetű fiatalok tanulnak, akiknek megpróbálnak segítséget adni ahhoz, hogy útjukat megváltoztathassák, és szakmát, munkát szerezzenek.

Alternatív programok a hazai oktatásból

Az eddig említett, alternatív pedagógia módszerek mellett számos más, egyedi tantervvel, szellemiséggel működő iskola működik még Magyarországon. Ilyen is Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskola is, ahol kallódó fiataloknak próbálnak segítséget nyújtani, az ő igényeikből, elvárásaikból kiindulva, igyekeznek bevonni őket az iskola hétköznapjainak kialakításába. A Tanoda feladata az, hogy ezek a gyerekek elsajátítsák a  gimnáziumi tananyagot, felkészüljenek az érettségire, és hogy a szakképzés mellett a tanulással segítse a szocializációval kapcsolatos gátak, szorongások leépítését, a helyes énkép kialakítását.

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium alapvető célja, hogy a tanulók boldog, kiegyensúlyozott életet élhessenek az iskolában.  A terek beszélgetésre hívnak, a falakat, a mennyezetet a diákok alkotásai díszítik. Gáncs Zsuzsa iskolamenedzser fontosnak tartja, hogy a gyerekeket toleranciára, empátiára és együttműködésre neveljék. "Minden diáknak saját patrónusa van, akit az első nyitótáborban választ ki magának. A patrónus a gyermek minden egyes problémájáról, feladatáról tud, szinte pótanyaként vagy pótapaként működik. A legfontosabb tantárgyakat epochális rendszerben oktatjuk, vagyis egy-egy tárgyat a gyerekek három hetes időtartamban tanulnak. Minden időszakban két tantárgy váltja egymást. Míg az epochális órák nyolcvan percesek, a többi tárgyat negyvenöt percben tanítjuk.”

Az alkotókörök délutáni elfoglaltságot jelentenek a gyerekeknek, akik választhatnak a csillagászat, a kerámia, a tűzzománc és még megannyi más óra közül. Ezek az első három évben kötelezőek, később viszont a diák maga dönthet, hogy részt akar-e venni a huszonnyolc foglalkozás valamelyikén. Az oktatást évente négyszer témahetek színesítik, kettő keretében a diákok el is utaznak. Ilyenkor megszűnik az iskolarendszerű tanítás,  és azokat a dolgokat pótoljuk, amik nem férnek bele a kötelezően megtanítandó tananyagba, viszont fontosak a gyermek személyiségének fejlődése szempontjából.

A Közgazdasági Politechnikumban is egyedi értékelési rendszert használnak, melynek lényege, hogy nem csak a tanár értékeli a diákot, hanem a diákok is a tanárokat. A tanévet negyedévekre tagolják, munkacsoportokat, egyedi hiányzási rendszert, Iskolabíróságot vezettek be. A tatai Színes Iskola az ENSZ Gyermeki Jogok alapokmányában lefektetett elvek szerint működik. A gyermeki személyiség egyenrangúságára, étékességére építve támogatják az önmegvalósító törekvéseket. A szabadság, igazságosság és függetlenség elvét folyamatosan szem előtt tartják.

Barátságos környezet, barátságtalan árak

Bak Zsófia az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnökhelyettese, ügyvezető igazgatója elmondta, Waldorf iskolából körülbelül negyven, Kolpingból öt-hat, Montessoriból hat-nyolc iskola és ugyanennyi óvoda, Freinet óvodából pedig négy-öt lehet az országban. Ezeken felül az elnökhelyettes szerint szinte meghatározhatatlan azoknak az intézményeknek a száma, ahol alternatív pedagógiai módszerekkel dolgoznak, számos olyan iskola van ugyanis, ahol csak egy-egy alternatív osztályt indítanak. Biztató lehet azonban, hogy úgy gondolja, ami ma még alternatív módszernek számít néhány év múlva az lesz az általános.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az alternatív iskolákban sokszor fizetni kell az oktatásért- általában támogatás formájában. Ennek mértékéről a fenntartó dönt, ám a havi "tandíj" összege valahol a nulla és a hetvenezer forint között van. Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban például havonta harminc-ötvenezer forintot kell befizetniük a szülőknek.  Hogy miért? "Mivel az iskola Pedagógiai Programjában megfogalmazottak teljesítésének érdekében, az államtól kapott normatívának többszörösét fordítjuk a gyerekekre, így a plusz kiadásokat az AKG Alapítványának feladata finanszírozni" - mondta Gáncs Zsuzsa. "Ehhez járulnak hozzá a különböző támogatók, illetve a szülők a támogatással."

A Kamaraerdei Waldorf Iskola honlapján is hasonlóan érvelnek. "Iskolánk pedagógiai programja kiemelten kezeli a művészetoktatást, így gyermekeink támogatása révén Ön a művészetet, a testi, lelki és szellemi harmóniát, a megismerést az élményre, az átélt tapasztalatra helyező gondolkodást támogatja." Egy másik bejegyzésben azt is hozzáteszik, hogy az önkormányzatok nem, vagy nem olyan mértékben támogatják a waldorf iskolákat, mint saját fenntartású iskoláikat, így a szülőknek tevékenyen részt kell venniük az iskola fenntartásában, működtetésében.

Az alternatív módszerekkel működő iskolák azonban nem csupán azért fontosak, mert az iskolások egy töredéke így más, személyközpontú, a diák igényeire szabott oktatásban vehet részt, de azért is, mert a módszerek terjedésével és megszokottá válásával az állam által finanszírozott intézményekben is változtathatnak a szemléleten. Újszerű javaslatokban pedig nincs hiány - a gyermekbarát célok, egyedi értékelési rendszerek és órabeosztások elegendő alternatívát kínálnak az állami iskolákban dolgozó, újításra törekvő pedagógusoknak is.  

[origo] oktatás