Vannak dolgok, amelyek a világ minden országában hasonlóak, ha a tanári hivatást választja az ember: az örökös küzdelem a tudás átadásáért, miközben a "csillogó szemű" diákoknak épp ezer más dolguk van. Az azonban meglehetősen eltérő, hogy mennyire felkészülten, mennyire megbecsülten, és nem utolsósorban, mennyi pénzért teszi ki magát mindennek a tanár.

Ideális esetben, mint Angliában, a tanárokat a jövő legfontosabb letéteményeseiként tartják számon: „Az ország gazdasági és kulturális jövője függ attól, hogy milyen szintű oktatásban részesülnek a gyerekek az iskolában, a megfelelően magas szint biztosításához pedig elsősorban jó és erős tanárképzésre van szükség” – írja az International Graduate. 

Az oktatási rendszer és a kormány komolyan is veszi ezt a missziót. A tanárképzésbe nem egyszerű bekerülni, gondosan, többlépcsős felvételin válogatják ki a leendő tanár-újoncokat. Alapvető feltétele a pedagógus diplomának egy másik, három éves képzésen szerzett, azaz bachelor fokozatú végzettség, mégpedig hármasnál jobb jegyekkel matematikából, angolból és természettudományokból. A gyerekekkel kapcsolatos tapasztalat nemcsak előny a felvételin, hanem el is várják.

Angliában jó tanárnak lenni

Ha a jelölt bizonyítványa rendben van, és foglalkozott már gyerekekkel az életében, akkor valószínűleg részt vehet a felvételi beszélgetésen, ahol a személyi alkalmasságon, a kommunikációs és intellektuális képességeken túl az egészségi állapotát is megvizsgálják. A sikeres felvételi után a képzés mindössze egy évet vesz igénybe (illetve kettőt abban az esetben, ha a távoktatásról van szó), tizennyolc hét gyakorlattal az általános iskolai, és huszonnéggyel a gimnáziumi tanárok esetében. Az arra érdemes gyakornokok busás ösztöndíjban részesülnek, amely akár a kétmillió forintot is elérheti az egy évre összesen.

Az angliai tanároktatás egyik különlegessége, hogy nem csak egyetemeken képezheti ki magát az ember, hanem a leendő iskolájában is. Az ilyen iskolákban, vagy iskolaszövetségekben a pedagógus-gyakornok személyre szabott oktatásban részesül, és közben még elég szépen kereshet is: körülbelül háromszázhetvenötezer forintot havonta. Az így szerzett képesítését aztán csak akkreditáltatni kell egy egyetemmel, illetve, mint a hagyományos úton tanulóknak, neki is le kell tennie a végső alkalmassági vizsgát, hogy Diplomás Tanár (Postgraduate Certification In Education, PCG) státuszt szerezzen.

Tanári álláshoz jutni az Egyesült Királyságban pedig egyáltalán nem problémás dolog, a statisztikák szerint a legtöbb végzős a diplomája megszerzése utáni tanév kezdéskor rögtön talál is munkát, amellyel ráadásul már kezdőként is havi ötszázezer forint jár. És ez az összeg az oktatásban töltött évek függvényében akár a duplájára is emelkedhet.

Hasonlóan kedvező helyzettel sajnos csak Európán kívül, Dél-Koreában találkozhatunk. Ott, aszerint, hogy valaki általános iskolai vagy középiskolai tanár szeretne-e lenni, kettő, illetve négy éven át kell képeznie magát. Utóbbi esetben ez, csakúgy, mint nálunk, az egyetemi alapszak mellett végezhető, plusz pedagógiai-pszichológiai órákat jelent, az általános iskolai tanár esetében pedig egy külön egyetemet, ahol az elemiben oktatott tárgyakat tanítják magas szinten a pedagógus-jelölteknek. Koreában a tanári az egyik legmegbecsültebb szakma, és hatalmas verseny folyik a helyekért. Ez szó szerinti tanulmányi versenyt is jelent, ugyanis minden évben csak azt a legjobban teljesítő néhány diákot engedik letenni a végső vizsgát, akikre a következő évben biztosan szükség lesz az iskolákban.

Persze jó példát a pedagógus-képzés színvonalára máshol is láthatunk, legfeljebb a végzettek elhelyezkedése nem olyan betonbiztos, mint Angliában és Koreában. Franciaországban például szintén csak egy alapfokú diploma megszerzése után lehet bekapcsolódni a tanár-oktatásba, amelyben aztán, a későbbi szakiránytól függetlenül két évet kell eltölteni, hogy megszerezzük a francia tanári bizonyítványt, a CAPE-t (Certificate d’aptitude d’enseignement de second degrée). Ez azonban nem mindenkinek sikerül: az első évfolyamról a másodikba ugyanis csak a legjobbak juthatnak át. A diploma megszerezése után, a tanári állás betöltéséhez még egy év szakmai gyakorlatra az általános iskolai pedagógusok esetében pedig még egy külön tanfolyamra is szükség van.

Franciaországban nehezítenek, Németországban nagy a káosz

Franciaország jelenlegi kormánya azonban úgy gondolja, túl sokan jutnak át sikeresen ezen az egyszerűnek nem mondható procedúrán, ezért tavaly a tanári helyek tudatos leépítésébe kezdett. Magyar szemmel nézve még így elképesztően sok tanár van az országban: 12,2 gyerekre jut egy pedagógus. Viszont, ha egy pedagógusnak sikerül állást találni, megjutalmazzák fáradozásaiért: egy pályakezdő ezernégyszáz-ezerhétszáz eurót is megkereshet havonta. Az egyetemi oktatókat még ennél is jobban megbecsülik – háromezer-hétszáz eurót keresnek egy hónapban – mivel odáig eljutni hosszú évek kemény munkájába kerül: egyrészt plusz kurzusokat kell elvégezni, középiskolai tanárból pedig csak bizonyos mennyiségű letanított év, és megfelelő eredmények esetén lehet egyetemi tanár.

Németországban a pedagógus képzés legnagyobb hátránya a rendszer átláthatatlansága. A képzés menetét ugyanis a tizenhat német tartományban külön-külön szabályozzák, mivel a tanárokat nem maga az állam, hanem a tartományok alkalmazzák. Közös pont, hogy akárcsak a többi európai országban, a tanárképzés alapvetően itt is posztgraduális, és három évet vesz igénybe, illetve lehetséges az úgynevezett „oldalbejárat” a tanári szakmába, azaz egy rendes egyetemi alapképzés elvégzése, és utána egy kétéves tanári specializáció, ami mindvégig gyakorlati. A leendő tanárokat régiónként máshogy szűrik a felvételin: van, ahol el kell érni egy minimális életkort, és van, ahol az egyetemi diploma nem lehet régebbi öt évesnél, némelyik régióban (pl. Bavaria) például csak bizonyos tantárgy-kombinációk megengedettek (Németországban ugyanis minden tanárnak kötelező két tantárgyra specializálódnia).

A zavart az állami és magániskolák képzési struktúrájának és felvételijének alapvető különbsége is fokozza. A privát iskolák sokkal kisebb elvárásokat várnak el a tanárállományuktól, mint az állami intézmények, nagy tanárhiány esetén akár képzetlen jelentkezőket is alkalmaznak. A fizetésben ehhez képest nincsen különbség, azonban az állami iskolákban tanítók, mivelhogy közalkalmazottak, kevesebb adót fizetnek, így a nettó jövedelmük magasabb.

A magyarországihoz leginkább hasonló helyzetben természetesen a többi közép-kelet európai ország tanárai vannak, mind a képzés, mind a fizetés terén. Csehországban például egyedül az óvónőképzésben van lényeges eltérés, ott csak szakközepet kell elvégezni ehhez a szakmához. S hogy milyen a pedagógus szakma helyzete? „Egyre kevesebben vannak a tanárok, ezért egyre több a munkájuk. Ennek ellenére nem becsülik meg őket eléggé Csehországban, kevés a fizetés, és az előrejutási lehetőség” – az ismerősen hangzó mondatot Lucie Vamplova, cseh diák válaszolta az [origo] kérdésére. 

[origo] oktatás - Csonka Anna