A pályaorientáció nem konkrét időbeli pillanat és nem is egy meghatározatlan folyamat, hanem a tanuló és szülei által meghozott tudatos és racionális döntés, választás következménye. Stratégiai jelentőségű lehetőség, melyet az érintettek a társadalmi háttértől függően különbözőképpen használnak ki. A pályaorientációs funkció az iskolán belül is kialakult. A tanárok kulcsszerepet játszanak e területen. Mivel közelebb állnak a tanulókhoz és állandó kapcsolatban vannak velük, ideális a helyzetük a tekintetben, hogy megértsék a gyerekek ambícióit, irányíthassák igényeiket, szükségleteiket és segítsenek nekik legyőzni nehézségeiket.

Az általános iskola 7. évfolyamán kezdődik meg célirányosan a pályaorientáció. Az osztályfőnökök felmérik a tanulók érdeklődését humán-, reálterületen. Ilyenkor általában őszinte, tapogatózó megnyilvánulások születnek, melyeket később felvált a család hagyományőrző, valamint a gyermek által hallott divatos szakmák, foglalkozások iránti érdeklődés.

A pályaválasztási felelős feladata ebben az időszakban a tanácsadás, a segédanyagok eljuttatása a tanulóhoz és szülőhöz, előadások szervezése. Nyolcadik osztályban év elején szándékfelmérés készül részben helyi tájékozódás, részben megyei összesítés céljából.

Mind a tanulók, mind a diákok szívesen fogadják a középiskolák felhívásait, ha tájékoztató előadásokat vagy iskolájuk meglátogatását ajánlják fel. Az iskolák minden évben megrendelik és a tanulók rendelkezésére bocsátják a Hogyan tovább? pályaválasztási útmutató megyei és országos kötetét is. A jelentkezési lapokat és adatlapokat a szülők töltik ki, de a pedagógusok ebben is segítséget tudnak nyújtani oly módon, hogy tartanak egy rendkívüli szülői értekezletet a kitöltés elmagyarázása érdekében.

Az osztályfőnökök leginkább a tájékoztatással tudnak segíteni a tanulóknak. Elmondják, hogy milyen lehetőségek vannak továbbtanulás céljára, ismertetik a pro és kontra érveket. Osztályfőnöki órán különböző tréningeket lehet tartani, érdemes fejleszteni az önismeretet, hogy a diák tisztában legyen a képességeivel. A pedagógusnak kulcsszerepe van abban, hogy őszintén elmondja a véleményét a diák választásával kapcsolatban. Ha például egy olyan diák szeretne nyelvi tagozatos gimnáziumba menni, aki egyáltalán nem rendelkezik nyelvérzékkel és kevés az esély arra, hogy azzal a nyelvtudással felvegyék, akkor a tanár köteles a véleményét kifejteni, adott esetben lebeszélni róla. De csak úgy, hogy ne vegye el a diák kedvét egy életre a nyelvtanulástól.

Szerző: Sipos Zsuzsanna