Kölcsönös meg nem értés jellemzi a középiskolák szereplőinek párbeszédét. A túlterhelt és alulfizetett pedagógusnak ritkán jut ideje, energiája megváltó és karizmatikus beszédeket tartani a fiatalságnak, mint ahogy arra sem ér rá, hogy kövesse a legújabb zenei irányzatokat, vagy akár az elektronikai varázseszközök megjelenését, melyek segítségével a diákok jó tanulmányi eredményeket érhetnek el a magolás fázisának kikerülésével. A megfelelő továbbképzések hiánya miatt nincsenek tisztában például a drogok jól felismerhető fizikális tüneteivel, de egyébként sincs jogi cselekvésterük a probléma kezelésére, de még mindig sokan nem érzik, hogy ez mennyire aktuális kérdés.

Az iskolán kívül egészen más a világ

Egy belvárosi iskola diákja a kérdésre, mely szerint tiltaná-e a droghasználatot leendő gyerekének, azt válaszolta: nem azért tiltaná, mert ártalmas, hanem mert nem szeretné, hogy gyermeke börtönbe kerüljön. Úgy gondolja, hogy ha a tanárokat képezik is drogmeglőzésre, csak az elméleti tudásuk nő.  Attól, hogy tudják, mit okoz az amfetamin, még fogalmuk sincs arról, mi is az valójában. Ugyanis a tanárnak drogoznia kellene ahhoz, hogy megértse pontosan, miről is van szó - vannak például olyan zenék, melyek csak kábítószer befolyása alatt élvezhetők.

A hovatartozásukat itt-ott keresgélő tinédzserek az iskolákban olyan értékekkel és tudásanyaggal találkoznak, melyeket társaik között, hétköznapjaikban kevéssé tudnak hasznosítani. A médiasztárok példamutatása nagyobb hatással van a viselkedésükre, mindez pedig nyilván növeli az iskolai értékközvetítés és a diákok értékkereső törekvései közti távolságot. Így az iskolai tiltások és elvárások megkerülése kézenfekvő, nem okoz számukra különösebb erkölcsi dilemmát. Kérdés, hogy hol van az a határ, ahol a tanár még beleszólhat ebbe a folyamatba - avagy hol kezdődnek (és végződnek) a gyerek személyiségi jogai.

Az, hogy a diák a tanári elvárások megkerülésére épít, önmagában nem volna gond - véli Varró Zsuzsa, aki egy külvárosi szakiskola pedagógusa. Ez is egy kihívás, mellyel a hivatását szerető pedagógus meg tud és meg is akar küzdeni. A nehézséget az okozza, hogy a pedagógusok kezében nincsenek eszközök az erkölcsi, viselkedésbeli anomáliák kezelésére.

„Én azt tapasztalom, hogy a gyerekeket otthon nem nevelik, ezt a feladatot a pedagógustól várják el" - mondja Varró Zsuzsa. "Ha viszont nevelő célzattal büntet, akkor jogsértésre hivatkoznak. Az világos, hogy a nyers tiltás nem vezet sehová, de az se jó, ha minden körülmények között a gyerek személyiségi jogait védjük. Érettségi elnökként tudom, hogy a vizsgák lebonyolításának jelentős része nem a tudás számonkérésére, hanem a vizsgázó jogainak érvényesíthetőségére irányul. Túl nagy teret hódít az oktatás adminisztrációs teendőinek realizálása a nevelés ellenében. A felső szabályozás pedig az adminisztratív elfoglaltságok számonkérésére meglehetősen nagy hangsúlyt fektet. Fizikailag kevés időnk jut arra, hogy a konfliktuskezelések megkönnyítése érdekében megtanuljunk lépést tartani a mai trendekkel akár a zene, a divat, vagy a drogmegelőzés tekintetében.”

Mezei József pedagógiafejlesztési szakember a társadalmi elvárásokban látja a tanár-diák párbeszéd nehézségeinek gyökerét. Úgy véli, a társadalom azt sugallja, az iskolai értékközvetítés, mint olyan, nem hasznosítható az életben való érvényesülésben. A karrierépítés lehetőségei pénzzel és kapcsolatrendszerekkel megvásárolható belépőkön alapulnak, ezekhez képest az iskolákban megszerezhető műveltség aprópénz. Az esetleges erkölcsi, emberi mintakövetés esélye eltörpül a média által közvetített politikusok, divatdiktátorok, zenei sztárok ázsiója mellett. A közoktatás napszámosai kiszorultak a nevelés pozíciójából, nem jutnak szóhoz érdemben az értékekről folyó párbeszédben.

Az iskola, a család a problémák kikerülésére tanít

A tinédzserkori lázadás természetes és lényeges eleme a személyiségfejlődésnek, és nem zárja ki a felnőttekkel való értelmes kommunikáció lehetőségét. A párbeszéd azon csúszik el, hogy a tanárok álláspontja puszta akadályként fogalmazódik meg a diákok szemében. Sok esetben a családból hozott, majd az iskolában jól hasznosítható magatartási forma válik mérvadóvá, melyet nem a tiltás elleni lázadás motivál, hanem a morális gondolkodás kikerülésére irányul. A gyerek elég korán megérti, hogy akaratának érvényesítésében nincsenek megkerülhetetlen akadályok. Kisgyerekkorban magasabb polcra kerültek a nem kívánatos dolgok, később, ha például az interneten tiltott zónákban akart szörfözni, a szülők nem vívták meg a tiltó meccset, hanem kódokkal zárolták a hozzáférést.

Pedig a polc magassága véges, a kódok kiszimatolhatók, a gyereknek pedig végeredményben nincs oka arra, hogy gondolkodjék azon, a nem megengedett dolog valóban káros-e, ellenben komoly indíttatása lesz a tiltás megkerülését célzó stratégiák kiépítésére.  

[origo] oktatás