- Az utóbbi években gyakran találkozhattunk a következő címszavakkal: poroszos iskola helyett együttműködő iskola, tényközlés helyett készségfejlesztés, szegregáció helyett befogadó iskola, lemorzsolódás helyett teljes körű  iskolázottság, sőt, egész életen át tartó tanulás. Milyen konkrét lépéseket tettek már meg e célok érdekében?

- 2004 szeptemberében, amikor a Nemzeti Fejlesztési Terv keretein belül beindulhatott a reform, az Oktatási Minisztériumban a stratégia és az arra épülő fejlesztési koncepció már elkészült. Ez utóbbi kidolgozói a suliNova Kht. és konzorciumi partnerei, az Educatio Kht. valamint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet elismert szakemberei voltak.

Ők, illetve ezek az intézmények vállalták magukra az elvi keretek kimunkálásán túl a fejlesztés koordinálását is. A taneszközök és módszerek kidolgozása számos munkacsoportban történt, melyeknek tagjai az említett intézmények szakembereiből és több száz „külsős” kutatóból, gyakorló pedagógusból, intézményvezetőből állt.

- Milyen fő csapások mentén folyt a munka?

- Két nagy feladatcsoportot különítettünk el: a kompetencia alapú oktatás eszközrendszerének kidolgozása, illetve a hátrányos helyzetű (HH) és sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók együttnevelése. Fontos megemlítenünk, hogy noha a kidolgozás során e két terület elkülönült egymástól, a gyakorlatban – reményeinknek megfelelően – több ponton is szorosan összefonódtak. A készségfejlesztő oktatás szinte minden esetben profitált a HH és SNI feladatcsoport által kidolgozott módszerekből, a pedagógus továbbképzési programokból, míg ez utóbbiak az integráció révén, ténylegesen részesei lettek a kompetencia alapú többségi oktatásnak.

- Lássuk konkrétan mi is történt?

- Kezdjük a kompetencia alapú oktatással. A hat kompetencia terület és az óvodák számára 39 programcsomag keretein belül különböző taneszközöket (zömében papíralapú, illetve kizárólag digitális tananyagok) dolgoztunk ki a diákok, tanárok számára. Ezeket, felhasználási területük alapján, három nagy csoportra oszthatjuk. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek valamelyik kompetenciaterület (ld. tantárgy) teljes egészét felölelik. Ilyen például a matematika és a magyar nyelv és irodalom számára készített anyag.

A második csoportba azok a taneszközök kerültek, melyeket valamilyen más tantárgy keretein belül taníthatnak a pedagógusok. A Szociális, életviteli és környezeti valamint az Életpálya-építési kompetenciaterület fejlesztésére nincs külön szakóra, ám számos szakóra tematikájába (moduláris formában) könnyen beilleszthetőek. A harmadik csoportba a nem hagyományos órai keretekben, hanem más alkalmakkor (szakkör, kirándulás, tábor) alkalmazható készségfejlesztő anyagok kerültek.

- Térjünk át a hátrányos helyzetű, illetve a sajátos nevelési igényű tanulók felzárkóztatásával és integrációjával foglalkozó munkacsoportok feladataira.

- Ők elsősorban különböző módszertani fejlesztésekkel foglalkoztak. Ennek jó példája lehet a projekt módszer, a kooperatív tanulás vagy a multikulturális oktatás, amelyek ma már a jó iskola velejárói, ám egyúttal gazdagítják azt a pedagógiai kultúrát is, amely sikerrel szolgálhatja a hátrányos szociokulturális környezetből  érkező gyerekek felzárkóztatását. Ezen kívül számos kutatás, kiadvány publikációjával sikerült felkészíteniük az iskolák környezetét az együttnevelés támogatására. Természetesen épp úgy, mint a kompetencia alapú oktatás alkalmazásának támogatására, e köré a feladatcsoport köré is kialakult egy szakember- és intézményi háló, amely a képzéseket, mentorálást, a monitoring rendszert és a vezetői támogatást hivatott biztosítani.

 - A gyakorlatban szerzett tapasztalatok visszajutnak a taneszközök és a koncepciók kidolgozóihoz?

- Természetesen, hiszen állandó oda-visszacsatolás, az információk áramlása fűzte össze a tesztelő intézményeket és a fejlesztő szakembereket. Hogy világos, egyértelmű képet kaphassunk a gyakorlati munka milyenségéről, több ezer pedagógustól kaptunk folyamatosan jelentéseket, illetve kidolgoztunk az intézmények számára olyan mérőeszközöket, amelynek segítségével ők maguk is figyelemmel kísérhetik munkájuk eredményét.

- Hány iskola él már ezekkel az új lehetőségekkel?

- Az iskolák tíz százalékában vannak olyan osztályok, ahol az említett taneszközök, módszerek alkalmazásával folyik már az oktatás. A fejlesztés előttünk álló szakaszában, amely az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretein belül valósulhat meg, az Oktatási és Kulturális Minisztérium tervei szerint valamennyi közoktatási intézmény bekapcsolódhat e fejlesztési folyamatba.

- Mit tekint az elmúlt négy év legnagyobb sikerének?

- Noha radikális változtatásokat javasoltunk, mégis sikerült sok pedagógus támogatását elnyernünk. Kialakult egy olyan szakemberekből és intézményekből álló hálózat, amely stabil alapja lehet a további fejlesztésnek. Befejeződött a tizenkét évfolyam egészét érintő taneszköz-fejlesztés. Reményeinket túlszárnyalva, számtalan pedagógus vett készt a képzésekben, és kreatívan dolgozzák ki saját pedagógiai gyakorlatukat.

- És a gyengeségek?

- A változtatás esélyeit gyengíti a társadalmi környezetben megnyilvánuló intolerancia, amely rugalmatlanul fogadja a társadalmi egyenlőtlenség csökkentését célzó integrációs törekvéseinket. A másik probléma a feszített tempóból adódik. Sajnos a taneszközök megalkotására nagyon kevés idő állt a rendelkezésre, ezért gyakran kényszerültünk olyan megoldásokra, melyek nem kedveznek a gazdaság logikájának. Az eszközök publikációját kénytelenek voltunk a kidolgozók munkájának ritmusához, az alkalmazó iskolák létszámához igazítani (pl. sok kis füzet egy vaskosabb kötet helyett, relatíve alacsony példányszám).

Az ambiciózus célok megvalósítása tehát megkezdődött. A fejlesztésben részt vevő iskolák pedagógusai folyamatosan tanulnak, segítik egymást, hogy megbirkózzanak a rájuk hárult új és nehéz kihívásokkal. Feladatukat – a hétköznapi gyakorlatban minduntalan felbukkanó problémákon túl - még az is nehezíti, hogy tudják: a fejlesztés alapvető célkitűzéseinek megfelelően az iskola vált a társadalmi egyenlőtlenségek feloldásának legfontosabb fóruma. És ez óriási felelősség.  

[origo] oktatás - Federmayer Katalin