-    Több mint egy éve már, hogy új feladatokkal, új struktúrában működik az OFI. A szerkezetváltás, az átalakítás akkor nem váltotta ki mindenki tetszését.

- Ez érthető is, hiszen az addig önállóan működő intézmények összevonása, az ezzel járó változás mindannyiunk számára új helyzetet teremtett, új szemlélet-és gondolkodásmódot feltételezett. A korábbi Országos Közoktatási Intézet munkatársai attól tartottak, hogy a "befogadott" új szervezetek, a valóban szerteágazó feladatrendszer szétzilálja az addig kialakult intézményi egységet. Nos, azóta az idő a reményeimet igazolni látszik. Sikerült egy jól strukturált intézménnyé kovácsolnunk az OFI-t. Bebizonyosodott, hogy a sokszínűség nem kárára, hanem szolgálatára van az oktatásügynek.

Az új feladatrendszer, az új struktúra egyik legnagyobb értékének azt tartom, hogy az oktatás, a közművelődés több területét (köz-, szak-, felnőtt-és felsőoktatás valamint a szakképzés) reprezentáló kutatói, fejlesztői, szolgáltatói kompetenciák egy helyen összpontosultak, ily módon is biztosítva a kapcsolódási pontok feltárását, a szinergikus hatások érvényesülését.

Az OFI jelenlegi felépítése nemcsak megengedi, hanem segíti hatékonyabb disszeminációs tevékenységünket. Az intézményünkhöz tartozó folyóiratok (Új Pedagógiai Szemle, Könyv és Nevelés, Educatio), valamint a kiadónk, könyvtárunk, múzeumunk segítségével folyamatosan továbbadjuk eredményeinket, segítve azok mielőbbi felhasználását. A pedagógiai gyakorlathoz, a mindennapi oktatói munkához számos szakmai szolgáltatás, rendezvény, fórum, tanfolyam révén kapcsolódunk.

Komoly erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy intézetünk nyitott és rugalmas legyen, tudatosan építsük és menedzseljük a hazai és nemzetközi szakmai  kapcsolatainkat , kutató és  fejlesztő munkánkat támogató partnerhálózatokat szervezünk, szorgalmazzuk az elméleti és gyakorlati szakemberek érdemi párbeszédét. Több külföldi kutatóintézet munkájába bekapcsolódtunk azzal a szándékkal, hogy az ott elért eredményeket is hasznosítsuk.

- Milyen konkrét feladatokat lát el az OFI?

- Az OFI alapvetően három szerepkörnek tesz eleget. Egyrészt, mint a minisztérium háttérintézménye, nyomon követi az oktatási rendszerben zajló folyamatokat, makro- és mikroszintű kutatásokat végzünk, szakmai információkkal veszünk részt az oktatáspolitikai döntéshozatal támogatásában. Másik szerepkörünk, hogy az OFI-ba integrált nagy múltú, ismert és elismert  szervezetek ( elsősorban az Arany János Programiroda, az Országos Tudományos Diákköri Tanács Titkársága, az Országos Kredittanács Titkársága, a Nemzetiségi Koordinációs Iroda, az  Oktatásügyi Közvetítő Szolgálat és nem utolsósorban  Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum) további működtetését biztosítsuk oly módon, hogy tevékenységeiket összehangoljuk az OFI  fejlesztő, kutató és szolgáltató munkájával. A harmadik nagy szerepkörünkben az uniós támogatással megvalósuló fejlesztési programok menedzselésével, szervezési és működési koordinációjával kapcsolatos feladatokat látjuk el.

- Ebben „riválisuk” az Educatio Kht.

- Nem így határoznám meg kapcsolatunk lényegét. Az Educatio az NFT1 programjainak kidolgozásakor hatalmas szakmai tapasztalatokra tett szert, kiépített egy működőképes szervezeti és informatikai infrastruktúrát, melyet vétek lenne kihasználatlanul hagyni. Mivel az Új Magyarország Fejlesztési Terv nagyban épül az NFT1 programjaira, logikus, hogy ők folytassák az NFT1-ben megkezdett feladataikat. Az Educatio Kht.-val több kiemelt programban együtt dolgozunk, számos kisebb - nagyobb projektet közösen valósítunk meg. Az OFI jelenleg önállóan is több nagy fejlesztési program tervezésén dolgozik, melyből kettő a minőségfejlesztéssel foglalkozik. Az egyik az "Átfogó minőségfejlesztés a közoktatásban", a másik a "Minőségfejlesztés a felsőoktatásban" témaköröket öleli fel.

- Maradva az utóbbinál, Ön valóban hisz abban, hogy az oktatói munka centiben, kilóban mérhető?

- Nem, ez így nem igaz. A tanítás - legyen az az oktatás bármely szintjén is - elsősorban a tanítók személyiségén alapul. Annak hatása pedig többszörös áttétellel és ráadásul hosszabb-rövidebb idő elteltével hat, melyet nyomon követni igen nehéz. Ám ne feledjük, az oktatók egyben alkalmazottak is, és munkaadójuknak joga és kötelessége a lehető legadekvátabb módon figyelemmel kísérni eredményeiket, teljesítményüket. Ezzel tartozik nekik - hisz a bérezésben is a munka minőségének kell kifejezésre juttatnia - , tanítványaiknak, akik valamilyen, az intézmény által megígért, vagy attól remélt cél elérésének érdekében választják épp az adott egyetemet, főiskolát. Tartoznak a társadalomnak is, hiszen ki kell elégíteniük az általa elvárt igényeket.

A tanár is alkalmazott

Ezért bármilyen nehéz legyen is a mérés, igen is, meg kell tenni. Még akkor is, ha ez a feladat rendkívül bonyolult és összetett. Hogy mennyire, ezt jól példázza az a szegedi egyetemen végezett kutatómunkánk, amelyben összeállítottuk a működését meghatározó mutatók listáját. Tudja, mennyi gyűlt össze? Körülbelül ezer.

- Nem bonyolult ez?

- De igen. Mert a valóság is bonyolult, vagy legalább is összetett. Az igazi feladat abban áll, hogy a sok szempontot felölelő analízis eredményeit annak igazság- és valóságtartalmának megőrizésével az intézmények vezetői néhány rövid mondatban, világosan megfogalmazott feladatban legyenek képesek összegezni. Úgy gondolom, ez a módszer- melyet én nagyon hasznosnak tartok - elvezethet a megoldáshoz.

- Mikor elolvastam a projekt tervezetét, ha nem haragszik, az volt a benyomásom, hogy kissé üres, az élettől elvonatkoztatott álmok összessége.

- Nem vitatom, hogy jelen formájában annak tűnhet. Ennek oka az, hogy minden felsőoktatási intézmény maga kell, hogy életre keltse, "élettel" telítse az általunk kínált minőségfejlesztési modelleket. Élve autonómiájukkal, nekik kell végiggondolniuk az oktatói munkát meghatározó vagy befolyásoló momentumokat, meghatározni a kulcsfontosságú csomópontokat és ezek ismeretében, a saját eszközeik segítségével cselekedni, hogy az általuk megfogalmazott célokat teljesíteni is tudják. Riasztónak tűnhet a feladat, pedig valójában már most is sokan ezt teszik - lehet, nem tudatosan. A nagy titok a minőségbiztosításban rejlik: dokumentáld, amit csinálsz, csináld, amit dokumentáltál! Akkor biztosan menni fog.

- Nem gondolja, hogy ebbe a munkába nagyon nehéz bevonni a felsőoktatás dolgozóit? Hiszen ők elsősorban tudósnak tekintik magukat, másodsorban pedagógusnak és csak jóval utána egy intézmény alkalmazottainak.

- Igen, itt valóban tapintható némi anomália, hiszen az egyetemi, főiskolai oktatók intézményi besorolása elsősorban a tudományos munkájuk eredményétől függ. Csak remélni tudjuk, hogy tanársegédtől professzorig mindenki elfogadja: minél többet tesz az intézmény hosszú távú fejlesztéséért, annál biztosabb, sikeresebb jövőt biztosíthat saját magának. 

[origo] oktatás - Federmayer Katalin