Túl hosszúnak és unalmasnak tartja a magyar diákok egy része az általános iskolai kötelező olvasmányokat: van, akinek Nyilas Misi világa tűnik túl idegennek, másoknak a Jókai-regények régies nyelvezete okoz problémát. A tanárok változtathatnának a kötelező művek listáján, a legtöbben azonban ragaszkodnak a jól megszokott könyvekhez.

A kőszívű ember fiai, Kincskereső kisködmön, Légy jó mindhalálig, Egri csillagok, A Pál utcai fiúk – évtizedek óta ezek azok a regények, amelyeket minden általános iskolás elolvas, legalábbis a tanárok reményei szerint. A kötelező olvasmány az utóbbi években számos diák számára vészjósló kifejezéssé vált, a felső tagozatosoknak a végtelennek tűnő Jókai- és Gárdonyi-féle leírások, a középiskolásoknak pedig a végtelenek tűnő olvasmánylisták jutnak az eszükbe. A pedagógusok egy része szerint ezért ideje lenne átgondolni az elolvasandó könyvek listáját, mert a gyerekeket már nem kötik le a száz évnél is régebbi történetek, sokan azonban nem változtatnának a több évtizede kialakult irodalomtanítási hagyományokon.

Molnár, Gárdonyi és Jókai – maradt a sorrend

Ugyan a Nemzeti Alaptanterv (NAT) a korábbi tantervekkel ellentétben szabad kezet ad a tanároknak a kötelező olvasmányok kiválasztásában, a legtöbb pedagógus még mindig ragaszkodik a több évtizede megszokott művekhez és a művek sorrendjéhez. Vagyis bár kedvcsinálónak és az alapvető irodalmi fogalmak megtanításához lehetne használni Karl May, Szabó Magda, Jules Verne regényeit vagy akár a világszerte népszerű Harry Potter-köteteket, a magyar iskolák többségében negyedikben a Kincskereső kisködmönnel kezdenek, amelyet ötödikben A Pál utcai fiúk, hatodikban az Egri csillagok, hetedikben A kőszívű ember fiai, nyolcadikban pedig a Légy jó mindhalálig követ – pont úgy, ahogy tíz-húsz évvel ezelőtt.

„Bár pontos adatokat nem ismerünk, tapasztalataim szerint a tanárok nagy része tényleg nem mer, vagy egyszerűen nem akar változtatni az olvasmányokon és a sorrenden, pedig egyre többen panaszkodnak arról, hogy gondjuk van a klasszikusok tanításával, mert a gyerekek egyszerűen nem olvassák el ezeket a műveket” – mondja Nagy Attila olvasáskutató, aki úgy véli, a diákoknak sok esetben az archaikus nyelvezet okoz gondot, de van olyan kötelező olvasmány is, amelyet azért nem olvasnak végig, mert a regény által ábrázolt világ idegen és érthetetlen a számukra. „Véleményem szerint a tanárok egy része a tankönyvek felépítése miatt ragaszkodik a már megszokott művekhez, és az is tény, hogy a pedagógusképzés is nehezen mozdul el a megszokott irányból. Ugyanakkor talán az is közrejátszik, hogy maguk a tanárok sem mindig ismerik a kortárs irodalmat, az ifjúsági irodalmat, amelyekből pedig bátran választhatnának” - teszi hozzá a Magyar Olvasástársaság tiszteletbeli elnöke.

Túl nehéz Gárdonyi a tizenhárom éveseknek?

Ugyan sokak szerint már nem az a kérdés, hogy mit olvas a magyar gyerek, hanem az, hogy egyáltalán olvas-e, még mindig tart a vita, hogy érdemes lenne-e az iskolai munkába olyan népszerű, és a gyerekek érdeklődésére is számot tartó könyveket bevonni, mint amilyen a Harry Potter- vagy a Bradley-sorozat.

„Egyszerű poétikai fogalmak megtanításához vagy az olvasás megszerettetéséhez jól használhatóak ezek a könyvek, de akár kortárs magyar ifjúsági irodalmat is adhatunk a diákok kezébe” – mondja Nagy Attila. Az olvasáskutató szerint a klasszikusok sem tűnhetnek el az iskolai órákról, viszont érdemes lenne a nehezebb regényeket később tanítani. „Tanárok beszámolói szerint a diákok szívesen elolvassák A Pál utcai fiúkat, de az Egri csillagokat már nem szeretik, mert túl hosszú. Azok a gyerekek, akik tévén és képregényeken nőnek fel, a felső tagozatban még nem fognak elolvasni egy ötszáz oldalas regényt, és valószínűleg a nyelvezetét sem értik majd meg. Ezért jobb megoldás lenne, ha ebben a korban könnyedebb regényeket adnánk a kezükbe, amelyek meghozzák a kedvüket az olvasáshoz, és például az Egri csillagokat nem hatodikban, hanem mondjuk csak nyolcadik-kilencedik évfolyamon tennénk kötelezővé” – magyarázza.

Hasonló véleményen van a Magyartanárok Egyesületének elnöke is. Arató László úgy véli, az egyik legfőbb gond az, hogy a legtöbb iskolában még mindig kronologikus sorrendben tanítják a szerzőket és a műveket. „Valóban változtatni kellene a sorrenden, Jókait és a Szigeti veszedelmet nyelvezetük miatt később, Kosztolányi egyes műveit, a Mikszáth- és a Szabó Magda-regényeket, illetve jó néhány kortárs szerző műveit azonban hamarabb a diákok kezébe lehetne adni. Ugyanakkor nagyobb szabadságot kellene biztosítani a tanulóknak. Természetesen vannak olyan művek, amelyeket mindenkinek el kell olvasni, de ezeken kívül a tanár és az osztály egyezzen meg abban, hogy a választható művek közül melyekkel szeretnének foglalkozni. Sőt, lehetnek olvasócsoportok is, amelyek különböző, az érdeklődésüknek megfelelő könyvet dolgoznak fel” – mondja a pedagógus.

Kötelező olvasmányok – eltűnő és visszatérő könyvek

Többször változott a kötelező olvasmányok listája az elmúlt évszázadban - és nem csak a mindenkori kortárs irodalom szólt bele abba, mit kell elolvasniuk a tanulóknak. Ugyan az 1920-ban reáliskolákba járóknak ugyanúgy kötelező volt a János vitéz, a Toldi, a Szigeti veszedelem és Az ember tragédiája, mint a mai diákoknak, jó néhány olyan szerző is szerepelt az olvasmánylistán, akik a mostani tizenévesek számára szinte teljesen ismeretlenek. A nebulóknak Gyöngyösi István, Jósika Miklós, Kemény Zsigmond és Riedl Frigyes művei mellett Kisfaludy Károly-drámákat is olvasniuk kellett, de a Margit-legenda, Pázmány Péter, Bessenyei György és Dugonics András írásai – teljes terjedelmükben – ekkor már kimaradtak.

A szocializmus évei alatt több szovjet szerző is rákerült a listára, valamint megváltoztak a művek értelmezésének szempontjai is. A nagy áttörést itt nem a rendszerváltás, hanem a hetvenes évek végének reformtankönyvei hozták meg. Ekkor került a tananyagba Ottlik Géza, Mészöly Miklós és Pilinszky János, és ekkortól kapott kisebb hangsúlyt a szovjet és a szocialista országok irodalma, lassan eltűntek a kötelezők közül Gorkij, Illés Béla és Darvas József könyvei. Persze nem maradtak el a viták - áll Gombár Zsófia, a korszakról írt tanulmányában. Volt, aki az egészséges kamaszok, életvidám bakfisok lelkivilágáért aggódott, akiket az új tankönyv kafkai világokba kényszerít, sőt egyes szerzők a fiatalkori öngyilkosságok riasztó statisztikájára is figyelmeztettek.

Forrás: origo.hu

Korábban a témáról a Diákkapun: Új kötelező olvasmányokra van szükség?