Pályakezdői juttatások, megemelt pótlékok és minőségközpontú bérezés – az elmúlt hónapokban ismét több javaslat felvetődött a tanárok fizetésével kapcsolatban. A pedagógusok bértáblája nemcsak nálunk, hanem más európai országokban is vita tárgya: van, ahol a teljesítményalapú bérezés bevezetésének hírére tiltakozni kezdtek az iskolák.

Az alapbér, a plusz feladatokért járó pótlékok és a minőségi bérpótlék növelése, plusz juttatás a pályakezdő pedagógusoknak, valamint ösztöndíj a kiemelkedően tejesítő tanári mesterszakos hallgatóknak – így módosítana a tanári fizetéseken az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára, aki az origo-nak adott interjújában kiemelte, némelyik lépés megvalósítására valószínűleg csak a gazdasági válság után egy-két évvel lesz lehetőség. „Teljes egészében ekkor valósulhat meg a minisztérium által kidolgozott terv, amely az utóbbi években leértékelődött pótlékok emelésére is vállalkozik. Úgy látjuk ugyanis, hogy az iskolák fenntartóinak rendszerint nem marad forrása a magas minőségű munkáért kiosztandó minőségi bérpótlékokra” – magyarázta Arató Gergely, aki kiemelte, a Teljesítmény motivációs pályázati alap – amelyre az intézményi minőségbiztosítási rendszert alkalmazó iskolák pályázhatnak – már működik, és ebben az évben már azok a pedagógusok is kapnak pótlékot, akik halmozottan hátrányos helyzetű diákokat oktatnak.

A tárca által kidolgozott rendszer harmadik eleme azonban egyelőre még várat magára – bár már több éve téma a pályakezdő tanárok fizetésének emelése. Pedig 2008-ban az Új Tudás – Műveltség Mindenkinek Program már tartalmazott olyan elképzeléseket, amelyek szerint a főiskolai diplomás pályakezdők havi húszezer, az egyetemi végzettségűek havi harminckétezer forintos pótlékot kaptak volna. „Erről a szakmai koncepció már készen van, de még nem valósult meg. Azért lenne fontos anyagilag is segíteni a pályakezdő pedagógusokat, mert egyre kevésbé vonzó a tanári pálya, kevesen választják a tanári mesterszakokat, és tanári diplomával a kezükben sokan mennek más pályára” – mondta az államtitkár. Ma a tanároknak mindössze tizenkét százaléka harminc év alatti.

A tanári szakszervezetek szerint azonban nem csupán emiatt kellene emelni a béreken. Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke az origo-nak korábban úgy nyilatkozott, a csak néhány éve tanító pedagógusok anyagi helyzete a legnehezebb. „Ha összehasonlítunk egy huszonöt-huszonhat éves tanárt és egy ugyanilyen korú más szakmájú diplomás fiatalt, egyértelműen látszik, hogy óriási kettőjük fizetése között a különbség. Márpedig a katedrán álló fiatalok is szeretnének családot alapítani, gyereket vállalni, de a nettó nyolcvan-, maximum kilencvenezres fizetésből ez lehetetlen” – mondta a PDSZ vezetője.

Ma Magyarországon ugyanis aszerint kapják a pedagógusok a fizetésüket, hogy milyen végzettségük van, és hány éve dolgoznak – vagyis valóban nagy különbségek lehetnek egy pályakezdő és egy negyven éve a katedrán álló oktató bére között, míg számos más európai országban jóval laposabb a bértábla.

Évek óta napirenden van a közoktatásban és felsőoktatásban dolgozó tanárok bérezésének kérdése: 2004-ben az akkori oktatási miniszter, Magyar Bálint vetette fel az egyetemi és főiskolai tanárok fizetési rendszerének átalakítását. Az akkori elképzelés szerint a fizetések húsz százalékát egy olyan alapba helyezték volna, amelyből aztán az oktatók munkájuk minősége szerint részesültek volna. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet mérni egy kutató-tanár teljesítményét, az oktatási tárca vezetője akkor azt válaszolta, figyelembe vennék többek között a diákok értékelését és a publikációk számát.

Pokorni Zoltán idén augusztusban fejtette ki véleményét a tanári pályáról és fizetésekről: a volt oktatási miniszter szerint központilag kellene garantálnia a költségvetésnek a pedagógusok bérét és juttatásait, hogy ez ne legyen az adott önkormányzat helyzetének függvénye. Kétféle pedagógus lenne: állami és önkormányzati alkalmazású, vagyis az államilag finanszírozott státuszok mellett az önkormányzatok is alkalmazhatnának tanerőt. A Fidesz szakpolitikusa újfajta pedagógusi életpályamodellt vezetne be: a hároméves gyakornoki idő után hatévente lépnének előre az oktatók egy minősítési folyamatot követően, és ez magasabb fizetési kategóriába lépést is jelentene.

A tanárok bérezése külföldön is állandó vita tárgya: Berlinben az év elején vetette fel az egyik városi vezető, Thilo Sarrazin, hogy a tanárok és az óvodapedagógusok fizetésének húsz százaléka legyen mozgó, vagyis ezt az összeget csak akkor kaphassák meg, ha a rájuk bízott gyerekek teljesítménye megfelelő mértékben javul. A javaslat szerint független megfigyelők minden tanév elején és végén felmérnék a diákok tudását és képességeit, ez alapján döntenének a bérekről. A német főváros pedagógusai azonnal tiltakozásba kezdtek, érvelésük szerint a feladataik így is túlméretezettek, az iskolákban ugyanis tömegévek tanulnak olyan külföldi származású gyerekek, akik még németül sem tudnak beszélni.

Egyiptomban 2008-ban demonstráltak az oktatók, az afrikai ország szakminisztériuma ugyanis egy speciális pedagógiai vizsga letételéhez kötötte a fizetésemelést – aki nem volt hajlandó kitölteni a tesztet, vagy nem érte el a tárca által elégségesnek tartott pontszámot, az továbbra sem vihet haza több pénzt havonta. Az Egyesült Államokban azonban az 1980-90-es években több államban is bevezették a teljesítményalapú bérezést: Dallasban az iskolai munka minőségét úgy mérik, hogy belekalkulálják a diákok szocioökonómiai státuszát is, az összes közoktatási intézmény húsz százaléka kaphat munkájáért plusz anyagi elismerést is, amelyekből a tanárok is részesülnek.

Litvániában és Lengyelországban ma már elfogadott a bérezési rendszer, amely a Pokorni Zoltán által javasolthoz hasonló: mindkét országban lehetőség van arra, hogy a tanárok vizsgázzanak vagy interjúkon vegyenek részt annak érdekében, hogy feljebb kerüljenek a bérskálán. Az Egyesült Királyságban is bevezették a Kiváló Készségű Tanárok (Advanced Skills Teachers, vagyis AST) kategóriát, amelyet egy minősítő eljárás után lehet megkapni: vizsgálják az oktató szakmai előéletét, tanórákat látogatnak és az iskolákban felvett interjúkat is figyelembe veszik. Spanyolországban a legalább nyolc év gyakorlattal rendelkezők vehetnek részt egy versenyvizsgán, amelyen elméleti tudásukat, gyakorlati teljesítményüket, valamint egy választott téma megvitatását is tartalmazó szóbeli vizsgaeredményét értékelik. A középfokú oktatásban dolgozó tanárok legfeljebb harminc százaléka lehet ún. catedrático.