A világban számtalan egyetem és főiskola működik, különböző nagyságúak, színvonalúak. Objektív mérési szempontokat, módszereket találni ezek összehasonlítására, rangsorolására nem egyszerű feladat. A rangsorkészítésre kísérletet tévő szervezetek különböző módokon próbálják elérni az objektivitást. Előző cikkünkben a shanghai-i Jiao Tong Universitynek a napokban megjelent rangsorát és annak készítését ismertettük. Most a többi rangsorolási módszerrel foglalkozunk.

QS World University Rankings

A brit Times Higher Education magazin által készített rangsor módszere lényegileg eltér kínaitól. Az intézmények tudományos munkája csak az egyik szempont az értékelésnél, elsősorban tudományos dolgozók és munkaadók körében végzett közvélemény-kutatáson alapul, és további fontos szempont, hogy egy oktatóra hány hallgató jut. Az egyes szempontok a következők:

A módszertant sokan bírálják annak szubjektív elemei miatt, de tagadhatatlanul van létjogosultsága a munkaadók szempontjainak az egyetemi munka értékelésében, hiszen ők szembesülnek az egyetemekről kibocsátott diplomások tudásával, annak használhatóságával. A hallgató/tanár arány is sokat mutat, hiszen ha egy oktatóra csak kevés diák jut, akkor értelemszerűen elmélyültebb és így sikeresebb oktatói munkára van lehetőség.

Az így elkészített rangsor élcsoportja részben hasonlít a kínaira, bár jóval nagyobb nagyobb szerepet játszanak a brit felsőoktatási intézmények:

Annyiban is hasonlít ez a rangsor a shanghai-ira, hogy itt is csak hátrébb következik az első nem angol vagy USA-beli egyetem: 16. az Australian National University (a tokiói itt is 19.). Abban a tekintetben viszont eltér a Shanghaiban készített listától, hogy a 2004-es első megjelenés óta nagyobb változások voltak az élcsoportban: a kínai rangsorban stabil "élcsoportos" Berkeley és Stanford egyetemek 2007-től, a Princeton University 2008-ban kiszorultak az első tízből, míg a két londoni intézmény, valamint a chicagoi egyetem gyengébb helyezésekről "tört" előre (a Yale ezen a listán mindvégig az első tízban szerepelt). Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a közvélemény-kutatásban részvevők száma fokozatosan nőtt az évek során.

Végül érdemes megjegyezni, hogy ezen a listán is ugyanaz a két magyar egyetem szerepel, a Szegedi és az Eötvös Loránd Tudományegyetem, mindkettő kívül az első négyszázon.

Performance Ranking of Scientific Papers for World Universities

A Higher Education Evaluation and Accreditation Council of Taiwan (Tajvani Felsőoktatási Értékelési és Akrreditációs Tanács) is készít 2007-től rangsort, amely azt vizsgálja, az egyes intézmények milyen teljesítményt nyújtanak a tudományos dolgozataik alapján.

A kutatáshoz a Thomson Reuter által összeállított Essential Science Indicators (ESI) adatait vették alapul, . Ebben a listában 3000 intézmény adatai szerepelnek, amelyek közül 700-at válogattak ki, és ezek teljesítményét vizsgálták. A vizsgálathoz felhasználták a már előző cikkünkben is említett Science Citation Index-expanded és a Social Science Citation Index adatait is. Három kategóriát vizsgáltak összesen nyolc indikátor segítségvel:

A vizsgálat során az egyes indikátoroknál a legmagasabb pontszámot elért intézmény 100 pontot kap, míg a többi egyetem - elért pontszámuk alapján - a legmagasabb pontszám százalékát. Végül az egyes indikátoroknál ilyen módon számított pontszámokat súlyozzák a táblázatban látható módon.

Az eredmény a következő:

Egyértelmű az USA egyetemeinek a túlsúlya, a legjobb más országbeli egyetem a 12. (Tokió ismét), a brit egyetemek pedig ezen a listán kiszorultak az elő tízből (Cambrige a 16., Oxford a 19.). A listán két magyar egyetem szerepel, a Semmelwis Egyetem a 415., az ELTE a 463. helyen.

Professional Ranking of World Universities

Az École des Mines de Paris (MINES ParisTech) által készített rangsor teljesen más elképzeléseken alapul: az vizsgálta, hogy a világ vezető nemzetközi cégeinek csúcsvezetői hol végeztek. A vizsgálat alapja a  Fortune magazin által 2007-ben összeállított, a világ 500 legnagyobb vállalatát tartalmazó Fortune Global 500 lista volt. Így egy 350 egyetemből álló listát állítottak fel. Ennek élcsoportja a következő:

A kutatási alapból kiindulva aligha meglepő, hogy az első tízben négy japán egyetem is van, ami lényegesen jobb eredmény számukra, mint az eddig vizsgált rangsoroknál. Az is érdekes, hogy a francia intézmények is jobban szerepeltek: két egyetemük (HEC, ENA) is bekerült a legjobbak közé. Ugyanakkor ezt a listát, mivel csak egy szempontot vizsgál, és nagyon szűk bázis alapján jön létre, nem érdemes igazán mérvadónak tekinteni.

Webometrics Ranking of World Universities

Érdekes szempontból állítja össze az egyetemek rangsorát a Webometrics: az intézmények weben való jelenlétét veszi figyelembe. Ez persze kevésbé ad képet az egyetemen folyó munka színvonaláról, még ha több (részben tudományos) szempontot is vizsgál az elemzés. Aligha meglepő, hogy itt is nyomasztó az USA egyetemeinek fölénye (az első más országbeli intézmény a 26), ahogy talán az sem, hogy ezt a listát is a MIT, a Harvard és a Stanford vezeti. Az egyébként 5000-nél is több intézményt tartalmazó listának 26 magyar "szereplője' van, az első 500-ba két egyetem került: a BME és az ELTE.

Mint látható, rangsorolni sokféleképpen lehet. Az itt ismertetett rangsorokon kívül is van még több, főleg regionális vagy nemzeti rangsor, különféle módszerek segítségével készítve. Mindenki kiválaszthatja a számára hasznosat. Mindazonáltal a listák alapján annyit mondhatunk, úgy tűnik, aki igazán biztosra akar menni, az a Harvardon szerzi meg diplomáját.