Sokszor hallunk a PISA felmérésrõl, különbözõ megszólalók értékelik a vizsgálaton elért országos eredményt jól vagy rosszul. Mit is jelentenek az elért pontszámok, és hogyan kellene megváltoztatni a hazai közoktatást? Megnyugtató hangok és drámai jövendölések teszik ködössé a PISA valódi üzenetét.

"Rengeteg olyan félreértés van ezzel a felméréssel, amirõl érdemes lenne beszélni" - mondja a PISA-tesztrõl Csapó Benõ. A Szegedi Tudományegyetem tanára óva intett attól, hogy tragédiaként értelmezzük a tavaly decemberben nyilvánosságra került szerény eredményünket. Mint ismeretes, akkoriban még a csapból is az folyt, hogy mennyire elavult és korszerűtlen a magyar közoktatási rendszer, mennyire szelektív, a politikusok pedig azonnali reformokat sürgettek. Szakértõk szerint azonban a képet árnyalni kell. A szelekciós rendszer például nem is annyira rossz, ahogy a magyar iskolarendszer sem.       
Öröm után keserű kijózanodás. Tömören így jellemezhető a tavaly év végi két, széles körben ismert nemzetközi tudásteszt, a PIRLS és a PISA hazai fogadtatása. Amíg előbbiben a magyar diákok a világ élmezőnyében végeztek, utóbbiban „csak” a középmezőnyben kaptak helyet.

Beszéljenek a tények

A számunkra pozitív eredménnyel végződött PIRLS (negyven országból szereztük meg a kilencedik helyet 2006-ban) kilenc-tízéves diákok szövegértései képességét tesztelte egy szépirodalmi történettel.

Az eltérő eredményt Balázsi Ildikó, az Oktatási Hivatal Mérési és Értékelési Osztály vezetője a következőképp magyarázta: „A PIRLS mást mér mint a PISA, máskor és más országok vesznek benne részt. Ebben nagyon sok afrikai ország szerepel, akik a nemzetközi átlagot is egy alacsonyabb szintre helyezik.  A PIRLS egyébként összhangban van a hazai olvasástanítással, ezért is lehetnek jók az eredmények. Ezzel szemben a PISA-ban olyan formájú és tartalmú feladatokat alkalmaznak, amelyek sok tekintetben szokatlanok a tanulók számára.”
Ebben a tesztben ugyanis alkalmazni kell a megszerzett tudást, és nem visszaadni. Az eredmény azt mutatja, hogy az iskolarendszer mennyire készíti fel a diákokat az életre, mennyire ad olyan tudást a kezükbe, amellyel az iskolán kívül is boldogulni tudnak.  Ebben pedig nem vagyunk jók. Olyannyira nem, hogy a szövegértés mellett az átfogó természettudományos és matematikai műveltségre egyaránt rákérdező PISA-teszt ötvenhét országa közül összesítésben a 19-23. helyen végeztünk.

Hogy kell helyesen értelmezni a helyezést? Ha az ország gazdasági erejét mérnénk, akkor hasonlóképp a középmezőnyben végeznénk. „Tragikusnak nem mondanám az eredményt, a középmezőnyben végeztünk, sőt az oktatási ráfordítás tekintetében még túl is szárnyaltuk az átlagot. Persze jó eredménynek sem nevezném, hiszen a PISA-ra nagyon odafigyel a nemzetközi vélemény.” – összegzett Balázsi Ildikó.

Miért ilyen fontos a PISA?

A PISA-t egy gazdasági társaság, az OECD (Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete) szervezi, magyarázza az osztályvezető. A teszt célja, hogy az iskolarendszert hamarosan elhagyó diákokat vizsgálja és megállapítsa, milyen mértékben vannak birtokában a modern munkaerőpiac által elvárt tudásnak.  ” Az iskolás tesztből így lesz versenyképességi mutató. Fontos lenne hát a jó helyezés, hiszen a gazdaság szereplői megnézik ezeket az eredményeket, és eszerint döntik el, hogy befektessenek-e abban az országban, teremtsenek-e ott új munkahelyeket.”

Mit rontunk el?

Azt, hogy a középmezőnyben kaptunk csak helyet sok mindennel lehet magyarázni, egy valami azonban biztos: amíg a fiatalabbak rendre jól szerepelnek a szövegértési feladatokban, a PISA esetében épp ebben teljesítettünk a legrosszabbul. A visszaesés oka egyszerű. A szakértők szerint a magyaroktatási rendszer az általános iskola negyedik osztálya után már nem fejleszt bizonyos képességeket (így az olvasásét sem), azt gondolva, hogy az már eléggé kidolgozott. A felsősöknél a hangsúlyt már a speciálisabb, szaktárgyi tudásra helyezik. 

Ez a felfogás – állítják az oktatáskutatók - hibás, és az olvasásfejlesztést nem szabad a felső tagozatban abbahagyni, máskülönben a közoktatás továbbra is tömegesen fogja legyártani a funkcionális analfabétákat, akik csak látszólag tudnak írni-olvasni.

Az állandó mumus: a szelekció

A felmérések idején főleg politikusok  hibáztatták a szelekciós iskolarendszert, amely mai formájában – támadói szerint - lábbal tiporja az esélyegyenlőséget. Ez a rendszer  a „jobbakat” minél előbb kiemeli a „sűrűből”, hogy hamarabb és gyorsabban ki tudják hozni belőlük a maximumot. Aki pedig nem érdemes erre - az boldoguljon magától.

Ezt a véleményt támasztja alá, hogy a tesztet megíró diákok hetven százalékának eredményeit pontosan megelőlegezte az, milyen iskolába jártak. Tovább borzolta a kedélyeket, hogy a résztvevő országok közül ez a szám nálunk volt a legmagasabb.

Úgy tűnik azonban, hogy ez az eredmény nem is olyan drámai, mint amilyennek az ember elsőre gondolná. „A PISA azt állapította meg, hogy a szelektívebb iskolarendszerek között is vannak olyanok, amelyek jó eredményt érnek el. Példaként hozhatnám fel Japánt, ahol rendre jó (3-9.) helyezést érnek el.” Nem a szelekcióval van a baj, Balázsi Ildikó szerint. "Ami igazán elkeserítő, az a családi háttér hatása. Ha azt nézzük, hogyan teljesítenek a különböző környezetből érkezők, akkor tényleg nagy különbségek vannak a jó és a hátrányos családi háttérrel rendelkező tanulók közt.”

Ezek szerint a legnagyobb probléma az, hogy a magyar iskolarendszer nem fektet elég energiát a nevelésbee, a tanításba - arra, hogy azonos szintre hozza a különböző környezetből érkezőket. A diákoknak tehát végig „abból kell élniük”, amit otthonról hoznak. Ha könyvek között nőttünk fel, szerencsénk volt – ha nem, az bizony pech. Az eredmény nem csak elszomorító, de az utolsó helyre is szorít minket a ranglistákon: a magyar közoktatás képes a legkevésbé arra, hogy valakit családi hátteréhez képest feljebb emeljen.

Mi a PISA valódi üzenete? 

„Rengeteg félreértés van ezzel a felméréssel kapcsolatban, amiről érdemes szót ejteni. A PISA felméréseknek nem az a célja, hogy az országokat bármilyen szempontból rangsorolja, és semmiképpen sem valamifajta nemzetközi versenyről van szó. Az összegyűjtött adatokat nagyon sokoldalúan lehet elemezni, és ezek alapján meg lehet mutatni melyek azok a gyengeségek, amelyeken javítani kell. Ezzel szemben azonban egyáltalán nem azt üzeni, hogy kizárólag praktikus ismereteket kellene tanítani komolyabb lexikális tudás nélkül. Ez csak indikátor - jelez bizonyos problémákat, de ha az üzenetét jól fejtjük meg, akkor megfelelően tudjuk majd fejleszteni a rendszert.”- mondja dr. Csapó Benő a Szegedi Tudományegyetem tanára, a PISA-teszt egyik hazai szakértője, aki a következőre is felhívta a figyelmet: „Az alapvető probléma az, hogy nálunk az iskolai munka, a tanítás nem alkalmazkodik a gyerekek fejlődési sajátosságaihoz, előzetes tudásához, felkészültségéhez. A tanulók gyakran kényszerülnek olyasminek a megtanulására, amit nem értenek meg. A mechanikusan elsajátított tudás pedig semmire sem jó.”

A kutató mégsem a teljes átalakítás mellett tette le a voksát. Ennél sokkal egyszerűbb és kivitelezhetőbb utat javasolt. „A legtehetségesebb fiatalokat kell a tanári pályára vonzani. A pedagógusok társadalmi megbecsültségének növelése, a pedagógus szakma rangjának emelése minden további változtatás elengedhetetlen előfeltétele.”

Ezek szerint a megoldás nem is olyan bonyolult, nem kell a rendszert a feje tetejére állítani, de rendkívül fontos, hogy olyan képzett és kompetens emberek tanítsanak, akik nemcsak a munkaköri leírásuk miatt tesznek így. Ez az első lépés. A biztos várat ugyanis csak szilárd alapokra lehet felépíteni. A kérdés az: mikor kezdődik az alapozás?

[origo] oktatás