Korábbi, a karrierépítésről szóló cikkünkben már írtunk a gyakornoki munka fontosságáról már a a felsőoktatásban eltöltött idő alatt. Most egy, a Népszabadságban megjelent, egy fiatal amerikai diplomásról szóló cikk is alátámasztja az általunk írottakat.

Egy év alatt ötven sorral bővíti szakmai önéletrajzát egy amerikai fiatalember, akit azelőtt sehová sem vettek fel dolgozni. Az Egyesült Államokban egyre nő azok száma, akik legalább három helyen vállalnak gyakornoki állást.

A minap a Hálaadást ünnepelte Amerika, ezért a 26 éves Daniel Seddiqui valószínűleg otthon töltött egy hétvégét Kaliforniában. Amúgy igen dolgosan telnek napjai: a minap még favágó volt Oregonban, azelőtt halbiológus Washington államban, annak előtte a Remaxnél ingatlanügynök Idahóban. És munkaköreinek zöme még előtte áll.

- Nem volt ez mindig így! Miután elvégeztem a Dél-karolinai Egyetemet közgazdászként, állásinterjúkra kezdtem járni országszerte. Egyik jött a másik után, de negyven beszélgetés után sem landoltam egyetlen munkahelyen sem. Pedig hatezer dollárt költöttem az utakra. Sokszor azt vágták a fejemhez: nincs munkatapasztalatom. Számos állást eleve azzal hirdetnek meg: két-három év szakmai gyakorlattal lehet betölteni - nyilatkozta Seddiqui.

A fiatalember ezért gondolt egyet: azzal keresett meg munkaadókat az Egyesült Államok mind az ötven államában, hogy egy-egy hétre szerencsét próbálna náluk. Leendő foglalkozásait úgy válogatta ki, hogy jellemzőek legyenek az adott vidékre. "Amikor az országot jártam, és próbáltam betenni a lábamat az ajtórésekbe, feltűnt, hogy mindenütt mennyire különbözik az életmód" - írja Seddiqui különös munkatúrájáról, amelyet "a térkép megélésének" nevezett el, ma már híres, azonos nevű internetcímen (www.livingthemap.com) vezetett blogjáról és videónaplójáról.

Szeptemberben először mormon templomszolgának vették fel Utahban - holott ő maga nem tagja e felekezetnek -, és lenyűgözte a mormonok önzetlensége. Coloradóban hidrológus volt, Washington államban a tenger élővilágát kutatta, Iowában, ahol a többi között szójamintákat elemzett, agronómus. Nebraskában kukoricaföldön dolgozott, Minnesotában orvosi eszközöket gyártott, Montanában eladóként állt a pult mögött. Észak-Dakotában térképész volt, a déli párjában rodeón hangosbemondó.

A legjobban talán a favágás és a rönkölés ragadta meg - már közgazdászhallgatóként is az erdőgazdálkodásról írt évfolyamdolgozatot. Igaz, ahhoz nem kellett elsajátítania a láncfűrész használatát. "Elállítja az ember lélegzetét, amikor egy 65 méter magas fa ledől a többi óriás között, és megrengeti a földet. A legtöbb munkatársam tizenöt év, vagy még több tapasztalattal is rendelkezik. Látták társaikat halálos balesetet szenvedni; ezeket mindig figyelmetlenség okozta. A gondosság volt az első dolog, amit a főnököm a fejembe vert" - írja internetes naplójában, amelyből megismerhetjük az oregoni favágók szűkös szabadidejét, valamint Seddiqui humorát is.

"A munkatársaim hajnal fél 3 körül kelnek, mert időnként mindkét irányba két-két órát kell ingázniuk. Én szerencsére olyan héten érkeztem, amikor csak egy órát kellett vezetnünk. A visszafelé út olyan, mintha nyaraláson lennének. Megállnak az italboltnál, vesznek egy hatos csomag sört, néhány doboz cigarettát. Rágyújtottak a kocsiban, én pedig letekertem az ablakot. Neked van rossz szokásod? - kérdezte egyikük. Azt hiszem, van: nem vágok elég fát - feleltem."

Seddiqui nem így nevezi, de lényegében mindenütt gyakornok volt. A sokszor fizetetlen vagy alulfizetett gyakornok a cégnek azért jó, mert szinte semmibe nem kerül, viszont rendesen dolgozik - önmaga és főnöke előtt is bizonyítani akar. Ő pedig beírhatja az önéletrajzába, hogy mi volt a dolga, és nem kell magyarázkodnia, ha egy állásinterjún rákérdeznek a tapasztalatára.

Thomas J. Denham karrierszakértő azt is kétségbe vonja, hogy ma egyetlen gyakornoki pozíció elég lenne az üdvösséghez. A főiskolai-egyetemi végzettség addig ért önmagában is sokat, amíg - a 60-as, 70-es években - kevesek rendelkeztek vele. 1985-ben minden száz főiskolát végzett amerikaiból kettő ment csak gyakornoknak, 2000-ben már a háromnegyedük. Egy felmérés szerint 2003 és 2004 között megduplázódott azok száma, akiknek legalább három ilyen tapasztalatuk volt.

- A versenyképesség megőrzéséhez a következő formulát használom: E+E+E = E. Vagyis (angolul) végzettség + tapasztalat + szabadidős tevékenység = álláshoz jutás. A munkaerőpiac visszatér a régi idők gyakorlatához: ha mester akarsz lenni, először inasként kell szolgálnod. A lényeg az: a diploma önmagában nem garancia a XXI. században - állítja Denham, hozzátéve: egy felmérés szerint azok, akik voltak gyakornokok, elégedettebbek a későbbi munkahelyükkel, mint azok, akik az iskolapadból érkeztek. Reálisabbak az elvárásaik, ha látták már, hogyan működik egy vállalat, megélték, hogy milyen legalul lenni.

A szakember úgy véli: még egy heti öt-tíz órás részmunkaidős gyakorlati tevékenység is jelentősen dob a pályakezdők önéletrajzán. Aztán van, akit egyenesen a világhír felé repít: Monica Lewinsky - a Clinton-féle Fehér Házból - alighanem minden idők leghíresebb gyakornoka.

Forrás: Népszabadság Online - Szőcs László