Az amerikai tudós és mérnök hallgatók, akik kikerülnek az egyetemről, tökéletesen képzettek kísérletek elvégzésére. Amikor azonban szembe kerülnek a másik tevékenységgel, melyet professzorokként végezniük kell, vagyis a tanítással, már csak saját magukra hagyatkozhatnak.

A Wisconsin-Madison Egyetem munkájának hála azonban ez hamarosan megváltozik majd. A Science november 28-i számában a Jo Handelsman bakteriológus professzor által vezetett csapat "tudományos tanítás" néven említi programját, melynek során a végzős és doktorált kutatóknak megtanítják, hogyan kezeljék tanítványaik tudományos érdeklődését, hogyan egyeztessék a különböző tanulási stílusokat, hogyan értékeljék szigorúan a tanítási módszerüket.

A módszerhez hűen épp most mérték fel, hogy a résztvevők valóban elsajátították-e a módszereket és alapelveket, és a tanulmány azt mutatja, eredményeket értek el - írja a MediPress.

"Megmutattuk, hogy meg lehet tanítani a végzett diákokat, hogyan tanítsanak" - mondja Handelsman, aki az UW-Madison tudományos tanítási kezdeményezését vezeti, a Hoeard Hughed Orvosi Intézet támogatásával. "Hatással van arra, amit a tanításról gondolnak, befolyásolja a tanítási filozófiájukat és azt, amit valójában tesznek az osztályteremben."

Habár az eredmények magától értetődőnek tűnhetnek sokak számára, még mindig elég kevés a tudományok terén végzett hallgatókat tanítási módszerekre oktató programok száma, annak ellenére, hogy a Nemzeti Kutatási Tanács és más szervezetek is folyamatosan igénylik a jövő professzorainak oktatási képzését.

Sőt, a már jelenleg futó programokat sem tanulmányozták olyan körültekintően, mint az UW-Madisonét. A diplomások képzésében tátongó rés kitöltése a jól ellenőrzött programok egyik legfőbb előnye. A nyertesek a jövő tudományos hallgatói lesznek, állítja a szerző, Sarah Miller, aki a társszerzővel, Christine Pfunddal együtt igazgatja a wisconsini tudományos tanítási programot.

"Az egész a jövő osztályterméről szól." - mondja Miller. "Hogyan tegyük olyan hellyé az osztálytermet, ahova minden diák okkal tér be, úgy érzi, hogy részt vesz a munkában, és nem csak tényekkel tömik tele a fejét, melyeknek az Interneten is utánanézhet. Az egész módszer alapja, hogy gondolkodni tanítsuk meg a diákjainkat."

Hogy ezt elérhessék, a tudományos tanítás magát a tudományt utánozza sok kritikus módon. Először is olyan képességeket tanít meg a hallgatóknak, mint az analitikus gondolkodás és a kísérletek megtervezése, a tények bebiflázása helyett. Gyakorlati módszereket alkalmaz, mint pl. az aktív tanulás. Igyekszik alkalmazkodni a hallgatók sokszínűségéhez, mivel a tudomány egyik kritikus sarokköve, hogy a különböző hátterű emberek érdeklődését felkeltse és megfogja.

Handelsman és munkatársai öt éven át finomították a módszert, a hatékony tanítási módszerek és a program több mint 60 résztvevőjének visszajelzései alapján. A csapat azonban végül úgy döntött, ez nem elég, mondta Miller. "Rádöbbentünk, hogy meg kell mutatnunk, miként alkalmazható a gyakorlatban a tudományos tanítás."

Ehhez a kutatók minőségi és mennyiségi adatokat is gyűjtöttek. A kutató ösztöndíjasok által összeállított tanítási egységeket különböző szempontok alapján értékelték, mint pl. az aktív tanulás bizonyítéka. Az ösztöndíjasokat megkérték, hogy a program végén értékeljék oktatói képességeiket. Christine Pribbenow társszerző a Wisconsini Oktatáskutatási Központból segített a csoportnak elemezni és összehasonlítani a tanítási filozófiákat, melyeket a résztvevők a program elején és kilenc hónappal később készítettek.

Az elemzések bőséges bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy az ösztöndíjasok tanultak. A tanítási egységeik 66 %-át aktív tanulási feladatoknak szánták. A tanórák háromnegyed részében a tudományos felfedezés szempontjait használták, melyek közé tartoznak pl. a tudományos módszerek és a kritikus gondolkodás. Pribbenow elemzése ezen felül felfedte a jelentős változást, mely a tanárközpontú megközelítésből haladt a tanulóközpontú nézőpont felé.

A csapat most egy longitudinális tanulmányt tervez, hogy lássák, a programban való részvétel miként befolyásolja az ösztöndíjasok karrierjét. Handelsman reméli azonban, hogy a jelenlegi bizonyítékok már meggyőzik majd az embereket arról, hogy érdemes befektetni a diplomás képzés ezen elhanyagolt területébe. "Úgy vélem, tényleg fontos, hogy kiképezzük a diplomás diákokat az oktatásra." - mondta. "Nem csak a jövő nemzedék professzoraiért tartozunk felelősséggel, hanem mindazokért is, akik majd az ő diákjaik lesznek."

Forrás: stop.hu