Magyarországon a politikai és gazdasági rendszerváltás alapvetően új kihívást hozott a társadalom munkaképes tagjaival szemben, meg tudnak-e felelni a piacgazdaság új és gyorsan változó követelményeinek. A kilencvenes évek elején a tömeges munkanélküliség, az újra-elhelyezkedés nehézsége okozott gondot, jelenleg a munkahely megtartása jelent sokak számára komoly erőfeszítést;

A hazai emberi erőforrás-fejlesztés szükségessége közvetlenül a gazdasági fejlődés követelményéből fakad, amely alapfeltételként követeli meg a munkaerő szakmai tudásának és képességének állandó fejlesztését, az aktív élet során történő többszöri – akár négyszer-ötször bekövetkező – szakmaváltást. Ennek realizálásához szükséges az állampolgárok egyéni tanulásának, a széles értelemben vett művelődésnek, valamint az aktív állampolgárságra nevelésnek az állam által történő támogatása;

A tudás szerepének növekedéséből adódóan az ezredforduló új kihívásai Magyarországon is új válaszokat várnak a tanulás, az oktatás és képzés szinte minden területén. Más-más feladat- és feltételrendszer kidolgozására és folyamatos biztosítására van szükség ahhoz, hogy az alacsonyan képzett, szakképzetlen rétegek hiányzó tudásukat megszerezhessék, a magasan kvalifikált rétegek folyamatos tanulási igényeiket kielégíthessék;

Az egész életen át tartó tanulás célja az egyén képességeinek fejlesztése és foglalkoztatási esélyeinek növelése. Ennek értelmében hozzá kell járulnia az esélyegyenlőség megteremtéséhez, a társadalmi kirekesztés megszüntetéséhez, a demokratikus társadalomban való aktív és felelős részvétel ösztönzéséhez.

Hangsúlyok

A hátrányos helyzetű rétegek problémáit általában a gazdasági fellendülés sem oldja meg, élethelyzetük csak akkor javul, ha képzettségi hiányaik pótlását külön állami programok, támogatások segítik. Magyarországon az egyik legnehezebb feladat a tanulás és a képzés szempontjából hátrányos, alapiskolai végzettséggel nem rendelkező, szakképzetlen, illetve alapkészségekkel nem rendelkező fiatal és felnőtt rétegek folyamatos tanulásának biztosítása.

Az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, illetve szakképzetlen felnőttek képzéséhez rendszerint az alapkészségek fejlesztése is szükséges ún. felzárkóztató, közismereti programok beiktatásával. E csoportok szakképzése tehát komplex programokat igényel.

A roma népesség átlagosnál lényegesen rosszabb foglalkoztatási mutatóinak egyik oka az alacsony iskolai végzettség, egyes esetekben az oktatási diszkrimináció. Mivel nagy számban szakképzetlenül kerülnek ki a munkaerőpiacra, gyakorlatilag nincs esélyük az elhelyezkedésre. A tartós képzetlenség miatt egyre jobban fenyegeti e réteget a tartós munkanélküliség, illetve az inaktivitás.
A demográfiai előrejelzések szerint a roma népesség száma és aránya a teljes népességen belül a következő évtizedekben nőni fog, képzésükre a felnőttképzésbe történő bevonásuk vonatkozásában különös energiát szükséges koncentrálni.

A hátrányos helyzetű fiatalok és felnőttek munkaerő-piaci esélyeinek javítása az egységes felnőttképzési rendszeren belül valósítható meg speciális programok alkalmazásával. A hátrányos helyzetűeknek szóló programok – differenciáltabb képzési szükségleteik miatt – költség és eszközigényesek, nem illeszkednek a munkaerő-piaci képzésekre kialakított költségnormákhoz. Ezért a speciális programok megvalósításához, a kiegészítő szolgáltatások személyi, tárgyi és módszertani feltételeinek biztosításához szükséges forrásokról, illetve azok bővítéséről évente kell döntést hozni.

Az egész életen át tartó tanulás szempontjából meg kell teremteni az esélyegyenlőséget a hátrányos helyzetű csoportok és rétegek vonatkozásában. Az egyenlőtlen feltételek elsősorban az alacsony iskolai végzettségű, illetve szakképzetlen, valamint a fogyatékossággal élő csoportokat sújtják.

Korszerűsíteni kell az iskolarendszeren kívüli képzésben – formális és nem-formális tanulással – megszerezhető szakképesítéseket, programokat, tananyagokat, módszereket, alkalmazva a moduláris felépítést, a kompetencia-centrikus szakmai követelményeket.

Az egész életen át tartó tanulás további kiszélesítése érdekében szükséges a régiók elegendő számú képzőhellyel való ellátásának kormányzati támogatása, a személyi és tárgyi feltételek fejlesztésének segítése, a mindenkori kapacitások hatékony kihasználása.

A felnőttképzés állami intézményrendszerét (regionális képző központok, megyei foglalkoztatási információs tanácsadók) úgy kell fejleszteni, hogy az magasabb szinten legyen képes biztosítani a hátrányos helyzetű rétegek képzését, illetve szélesebb körű és rétegek szerint differenciáltabb felnőttképzési szolgáltatásokat nyújtson.

Az egész életen át tartó tanulás paradigmája

Napjainkban a magyar társadalom, az ország gazdasága számos olyan modernizációs problémával és lehetőséggel szembesül, amelyekre az egész életen át tartó tanulás rendszerszerű elterjesztése nélkül nem található adekvát, hatékony megoldás.

Az egész életen át tartó tanulás európai koncepciójának középpontjában – a tudás és tanulás fogalmát tágan értelmezve – az egyén kompetenciafejlesztése áll. E stratégia értelemszerűen az elméleti tudást és a gyakorlati kompetenciákat egymástól elválaszthatatlan elemeknek tekinti.

Magyarország rendelkezik az egész életen át tartó tanulás megvalósítását szolgáló részpolitikákkal, amelyek a humánerőforrások fejlesztése területén a 2007-2013-as uniós tervezési ciklus egyik fontos kiindulópontjául szolgálhatnak.

Az egész életen át tartó tanulás fejlesztésének és rendszerépítésének programja csak akkor lehet sikeres, ha az szervesen illeszkedik a magyar társadalom és gazdaság fejlesztését szolgáló átfogó programba.

Középpontban a tanuló állampolgár és a tanulás

Születéstől idős korig

Az egész életen át tartó tanulás a korai szocializációtól és az iskoláskor előtti neveléstől a munkavállalás szempontjából aktív életkor utánig felöleli az egyén teljes életciklusát.
A felnőttkori tanulás egyaránt szolgálja az egyén foglalkoztathatóságának javítását és az életminőséget érintő egyéb dimenziókat.

A tanulás mindenki számára legyen elérhető
Ezért felértékelődnek a tanulási kudarc elleni küzdelmet szolgáló célprogramok, újabb esélyt kínáló alternatív tanulási és tanítási stratégiák.

A hangsúly a kompetenciák fejlesztésén
A személyes tudás: általános, szakmai, társadalmi kompetenciák teszik lehetővé, hogy egy minden elemében változó világban, dinamikus technológiai, gazdasági és társadalmi változások közepette az emberek meg tudják őrizni integritásukat, miközben alkalmazkodni tudnak a megváltozott körülményekhez.

A kulcskompetenciák: az alapkészségeket kiegészítő azon kompetenciák összessége, amelyek az egyént képessé teszik arra, hogy új tudásra tegyen szert, illetve hogy tudását az új követelményekhez hozzáigazítsa. Az egész életen át tartó tanulás révén növelje mobilitását. (Az EU által azonosított kulcskompetenciák: az anyanyelven való kommunikáció képessége, matematikai készségek, idegen nyelven való kommunikáció képessége, természettudományi és műszaki alapkészségek, informatikai készségek, a tanulás tanulásának a készsége, vállalkozói készségek, általános műveltség.)

A kompetenciák fejlesztésének előtérbe kerülése a képzésnek olyan új felfogását teszi szükségessé, amelynek célja az egész életen át tartó tanulás igényének felkeltése.

Nem-formális tanulás
A nem-formális tanulás körébe sorolják a legtöbb munkahelyi tréninget, valamint a képző központok által szervezett tanfolyamok látogatását.

Új tanulási kultúra
Az emberek nem éreznek késztetést olyan tanulásra, amelynek módszerei nem vesznek tudomást egyéni adottságaikból, élethelyzetükből és előéletükből adódó különbözőségükről. A tanulási lehetőségek bővülésének együtt kell járni az egyéni elvárások, aspirációik figyelembevételével.

Kihívások

Társadalmi kihívások

Az Európai Unió tagjaként Magyarországnak – a többi tagállamhoz hasonlóan – szembe kell néznie azzal, hogy egy a korábbinál jóval heterogénebb globális versenytérben kell versenyképesnek maradnia.

A képzés céljának dilemmája

A versenyképesség meghatározó eleme az innovációs képesség, a kutatás-fejlesztés centrumai. Ugyanakkor az innovációk csak a befogadó környezetben válhatnak gazdasági erőforrássá, s ennek feltétele a tudás megújítására kész társadalmi környezet. Az innovatív környezet megteremtésének feltételei nagyon különbözők az országon belül. Falusi, különösképpen pedig a roma népesség közösségei szenvednek hátrányt.

Az egész életen át tartó tanulás fejlesztéséhez három érdekrendszer céljait, hatását kell figyelembe venni: a társadalmi érdek legfontosabb összetevője a tanultság, a képzettség. A gazdaság érdeke a munkaerő-piaci kínálat megfelelése a legkisebb befektetés árán, az egyéni érdek, az egyéni karrierszándékok a fentiektől jelentősen eltérhetnek.

Alacsony munkaerő-piaci aktivitás

Tarthatatlan az aktív korú magyar népesség alacsony volta. Különösen alacsony az általános iskolát el nem végzettek és a legfeljebb általános iskolát végzettek foglalkoztatottsági aránya.

Öregedő népesség: munkaerő-utánpótlási problémák

Az alacsony születési ráta, a lakosság rossz egészségi állapota és a korai halálozás gyakorisága miatt kedvezőtlen szerkezetű népességre hárul majd a közszolgáltatások, a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer működtetése.

A hátrányos helyzetű csoportok alacsony munkaerő-piaci részvétele

A változó gazdasági körülményekhez való alkalmazkodás egyik feltétele, hogy az egyének piacképes tudással rendelkezzenek. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a hátrányos helyzetű csoportok, akik megfelelő képzettség nélkül nem tudnak megfelelni a munkaerőpiac követelményeinek.

A hazai humánerőforrás állapota

Magyarország humánerőforrásainak állapotát tekintve nemzetközi összehasonlításban több területen is elmarad az EU-s átlagtól.
Különösen a szakiskolában tanulók körében veszélyesen magas azoknak a tanulóknak az aránya, akik a munkaerőpiac és az autonóm polgári lét szempontjából alapvető kulcskompetenciáknak sincsenek birtokában.

A foglalkoztatottak iskolai végzettsége

A 15-74 éves népességen belül a gazdaságilag aktív népesség (foglalkoztatottak és munkanélküliek együtt) száma 2002-ben 4,1 millió fő volt, az aktivitási arány 52,9%-os.

A munkanélküliek iskolai végzettsége

A regisztrált munkanélkülieken belül a szakképzettek aránya 2002-re megközelítette a 60%-ot. A szakképzett munkanélküliek között egyre magasabb a pályakezdő fiatalok aránya. Éves átlagban a mintegy 27 ezer pályakezdő munkanélküli 45%-a középfokú szakképzettséggel, 8%-a pedig diplomával rendelkezik.

A szakképzés jellemzői

A magyar szakképzés – az elmúlt másfél évtized jelentős modernizációs törekvései ellenére – mind a mai napig strukturális és minőségi problémákkal küzd. A már megszerzett tudás elismertetésének nehézségeivel, a gyakorlati képzés hiányával. Az intézmények fenntartói nem érdekeltek a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodásban.

Különösen problematikus azoknak a tanulóknak a piacképes szakképzettséghez juttatása, akik munkaerő-piaci szempontból hátrányos régiókban élnek.

Az egész életen át tartó tanulás stratégiájának prioritásai

Az oktatás, képzés esélyteremtő szerepének erősítése

Erősíteni szükséges a képzési rendszerek szerepét a társadalmi kirekesztés ellen folyó küzdelemben, az egyén életesélyeinek javításában.

Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erősítése

Elengedhetetlen a képzés és a gazdaság közötti kapcsolatok szorosabbra fonása annak érdekében, hogy az oktatási és képzési rendszerek gyorsabban és rugalmasabban reagáljanak a munkaerő-piaci impulzusokra. Ehhez országos, regionális és helyi szinten teljes körűen ki kell építeni a formális, nem-formális oktatási, képzési rendszerek és a munkaügyi szolgálatok közötti együttműködés intézményes kereteit. Biztosítani kell a nem-formális tanulás keretei között megszerzett ismeretek és készségek elismerését és beszámítását.

Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása

El kell érni, hogy az állam mellett a vállalkozások is nagyobb összegeket fordítsanak a tudás, a kompetenciák megszerzésére és folyamatos megújítására. A jobb hatékonyság érdekében a fejlesztések fókuszát (tudásháttér, információmenedzsment, mérés-értékelés, monitoring rendszerek) célszerű irányítani.

Az oktatás, képzés minőségének javítása

Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az innovatív és tudás-intenzív ágazatok széleskörű meghonosításához szükséges magasan kvalifikált munkaerő képzésére és továbbképzésére.

Kulcs az alkalmazkodáshoz: széles és gazdag kínálat a felnőttkori tanulásban

Jelenleg Magyarországon a munka világa és a képzési rendszerek között nem áll fenn elég szorosan kapcsolat, a szakképzés kibocsátása és minősége nincs összhangban a munkaerő-piaci kereslettel. Az ezredforduló óta komoly hiányt jeleznek a hazai és a multinacionális vállalatok a jól képzett szakmunkások piacán. Problémát okoz, hogy a szakképzésben valamint a felnőttoktatásban és –képzésben hiányoznak a készség- és kompetenciafejlesztő módszerek, valamint a gyakorlat-központú és szakmára orientált képzések.
Ahhoz, hogy a képzési rendszer valóban az aktuális munkaerő-piaci elvárásokat szolgálja elengedhetetlen, hogy a felnőttképzést és továbbképzést tervező és szervező intézmények szorosabb kapcsolatban álljanak a munkáltatókkal és a gazdaság egyéb szereplőivel.

A képzési intézményhálózat modernizációja és racionalizálása

Az ifjúsági szakképzést, a felnőttképzést is biztosító, többcélú és –funkciójú, a munkaerő-piaci változásokat követni tudó, azokhoz alkalmazkodni képes oktatási és képzési intézményrendszer kialakítása szükséges.
A Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) keretein belül szükség van pályaorientációs tanműhelyek kialakítására.

A 9 regionális képző központ szerepének, funkciójának átgondolása szükségessé vált a képzések piacán megnövekedett és átstrukturálódott kínálat miatt.

A regionális képző központok valamint a TISZK-ek akkor működnek hatékonyan, ha minden szakma esetében elkészül a kompetencialista és az egymásra épülő képzési modulok rendszere, hiszen a felnőttképzés akkor lesz rugalmas, ha figyelembe veszi a hallgató, potenciális munkavállaló korábbi tanulmányait, képzettségeit, készségeit és nem képez duplán vagy párhuzamosan. A bemeneti mérések alapján az adott munkaadói igénynek legmegfelelőbb munkavállalót a legrövidebb idő alatt képesek felkészíteni a munkavállalásra.

Az adott régióban mindenki által hozzáférhető, akadálymentesített tanulást szolgáló közösségi terek (regionális tudásközpontok), valamint gyakorlatorientált oktatói, oktatási és képzési terek (regionális kompetenciaközpontok) létrehozása és fejlesztése szükséges.

Bővülő tanulási lehetősége

A tanulási lehetőségek bővülő színterét jelentik a munkahelyi képzések. A dolgozó nemzedékeknek azonban nem csak a képzettségi szintje, hanem a tanulási képessége és motivációja is igen gyengének mondható.
A kisvállalkozások alkalmazottainak képzése két okból is problematikus. Egyrészt szaktudásuk sokszor speciális, képzésükhöz nehezen található megfelelő képző.
Ezért az interneten megszerezhető információk szerepe meghatározó. ehhez azonban általános készségek, informatikai ismeretek szükségesek, amelyeket viszont nehezen sajátíthatnak el, mert a kisvállalkozások nem tudják nélkülözni a képzéseken való részvétel által kieső munkaidőt. A képzési formák rugalmasságának ezért döntő szerepe van esetükben.

A technológiailag minden eddiginél gyorsabban változó gazdasági környezetben folytatni kell az információs és kommunikációs technológiák széles körű fejlesztését és elterjesztését az oktatás minden szintjén és formájában. Ebben a folyamatban különleges figyelmet kell kapniuk a kistelepüléseknek és a ritkán lakott térségeknek. Elkerülhetetlen az oktatásinformatika tartalmi fejlesztése és a pedagógusok informatikai ismereteinek további növelése.

A munkahelyi tanulással kapcsolatban két fő feladat vár megoldásra. Egyrészről a munkahelyi tanulás formális felfuttatása, másrészről a „tanuló szervezetek” elterjesztésével összekapcsolódó nem-formális és informális tanulás ösztönzése. Minde3z lehetőséget kínál arra is, hogy a képzés a különböző típusú munkáltatók (multinacionális vállalatoktól a KKV-ig) eltérő igényeit és követelményeit differenciált módon vegye figyelembe.

A kis- és középvállalkozásokban foglalkoztatott munkavállalói tömeget képessé kell tenni arra, hogy élni tudjanak a továbbképzés lehetőségével.

Ígéretes a felnőttképzési törvény módosítása, mely nyomán a vállalatokon belüli képzések is támogatást nyernének, a „tanuló munkahely” támogathatóvá válásának jegyében.

Pályaorientáció, tanácsadás

Európai összehasonlításban nézve a hazai oktatási és szakképzési rendszer széttagoltsága, szelektivitása, az átjárhatóság hiánya komoly problémák gyökere. A képzési utak tervezhetősége és a pályaorientáció megteremtése számos intézkedést kíván.

A sikeres pályaorientációs tevékenység egyik alapja, hogy az oktatási és szakképző intézmények megfelelő információval rendelkezzenek a munkaerőpiacról, az aktuális keresleti-kínálati viszonyokról. Fontos a pedagógusok ilyen témájú képzése.

Szükséges egy országos hatáskörű, de regionális és kistérségi bázisokon, hálózatban működő információs és tanácsadói rendszer létrehozása. E rendszer segítségével az egyén megalapozottabb döntéseket hozhat.
A tanácsadói rendszer nemcsak a fiatalokat, hanem az idősebb korosztályt is képes motiválni a továbbtanulásra a munkaerőpiacon való aktív jelenlét elősegítése érdekében.

Hátrányos helyzetű csoportok

A társadalom egyes csoportjainak esélye a tanuláshoz feltűnően rosszabb, mint a többségé. Ezen hátrányos helyzetű csoportokban felülreprezentáltak a romák, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, valamint a megfelelő szakképzettséggel nem rendelkezők.

A társadalmi kohéziót nem csupán a különböző rétegek közötti egyenlőtlenségek növekedése veszélyezteti, hanem azok is, amelyek a különböző régiók és települések között jönnek létre. A hazai településszerkezet rendkívül erőteljesen differenciálja az iskolázási esélyeket.
Kirívóan kedvezőtlen helyzetben, a falvakban élő fiatalok vannak.

A regionális különbségek szorosan összefüggenek a gazdaság strukturális változásaival, a halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok nagyobb arányával és az infrastrukturális elmaradottsággal.

A hátrányos régiókban célprogramok indítása és ezek elérési idejének csökkentése szükséges. Fontos továbbá a szakmaszerkezet átalakítása a fejlett régiók tapasztalatai alapján, a munkaerő-struktúra változásainak figyelembevételével.

Szükséges a szakképzési-struktúra és irányítás regionális szintű fejlesztése a helyi gazdaság és munkaerőpiac igényeinek megfelelően.

Újfajta tanítás/tanulás

Azzal, hogy a hangsúly a kulcskompetenciák fejlesztésére helyeződött, a hagyományos „ismeretátadó pedagógus szerep megváltozik. Az önálló tanulás és munkavégzés hatékony alkalmazásának képessége, a csoportban való működés képessége a munkahelyeken olyan elemi elvárás, amellyel mindenekelőtt maguknak a pedagógusoknak kell rendelkezniük ahhoz, hogy – mentorként – tanítványaik ilyen irányú fejlődését segíteni tudják. Ehhez az oktatás hagyományos módszerei nem elegendők, sőt, egyes módszerek éppenséggel az ilyen irányú fejlődés ellen hatnak. Ezért szélesíteni kell a pedagógus továbbképzés módszereinek és tartalmainak skáláját (IKT-kultúra beépítése és tanítása, stb.).

Társadalmi partnerség

Az egész életen át tartó tanulás rendszerének kiépítése több szinten is a társadalmi partnerség eszközrendszerének alkalmazását igényli.
Ez a rendszerépítő megközelítés lehetővé teszi például, hogy a 2007-2013 közötti időszak Strukturális Alapok által támogatott humánerőforrás-fejlesztési politikáját ne a tárcaszintű elképzelések „összegyúrása”, hanem önálló, kormányzati szintű kezdeményezések jellemezzék.

AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁSSAL KAPCSOLATOS FONTOSABB FOGALMAK

Tanulás

A tanulás egy olyan kumulatív folyamat, amelynek során az egyén lépésről, lépésre egyre bonyolultabb és elvontabb ismeretekre tesz szert, és ezeket az ismereteket ténylegesen elsajátítja.

Tudás

A dolgokról, jelenségekről, természetről és társadalomról való vélekedés. A tudás birtokában a dolgokról, jelenségekről, megnyilvánulásokról megállapíthatjuk, hogy melyek igazak, illetve hamisak, mi az, ami helyes, illetve helytelen, mi az, ami valós illetve valótlan. A társadalmi kontextusba helyezett tudás szorosan kapcsolódik a kompetencia, a jártasság, a képzettség kategóriáihoz. Jellegénél fogva a tudás lehet elméleti vagy gyakorlati. A tudás formája változik aszerinti is, hogy minek a megismerésére irányul (objektív tudás, szubjektív tudás, morális tudás, vallási tudás). A tudásnak lehet explicit és implicit formája.

Formális tanulás

szervezett és strukturált közegben (pl. oktatási, képzési rendszer, vállalati képzés keretei között) történő tanulás. A formális tanulás rendszerint a tudás megszerzését igazoló hivatalos elismeréssel (diploma, bizonyítvány) zárul.

Nem-formális tanulás

Tervszerű, de nem kifejezetten tanulási célzatú, de jelentős tanulási elemet tartalmazó tevékenység keretében végzett tanulás. A nem formális tanulás az alapoktatási és képzési feladatokat ellátó rendszerek mellett zajlik, és általában nem zárul hivatalos bizonyítvánnyal. A nem formális tanulás lehetséges színterei: munkahely, civil és társadalmi szervezetek vagy a formális oktatási rendszerekben folyó tanulás kiegészítése céljából létrehozott képzőintézmények. A 2001. évi CI sz. Felnőttképzési Törvény értelmében (29. § 14. pont) „nem formális tanulásnak minősül a munkahely, a társadalmi és egyéb szervezetek által szevezett olyan rendszerezett oktatás-tanulás, amely oktatási, képzési intézményeken kívül az egyén igényei és kezdeményezése alapján valósul meg, és amely közvetlenül nem kapcsolódik képesítés megszerzését tanúsító okirat megszerzéséhez”.

Informális tanulás

A napi élettevékenység (családban, munkahelyen, szabadidős tevékenység során stb.) keretében történő, nem feltétlenül tudatos tanulási tevékenység.

Készség

Meghatározott feladat, munka ellátásához elengedhetetlen tudás, gyakorlat, amelyre az egyén tanulás, képzés vagy gyakorlati tapasztalatok útján tesz szert.

Alapkészségek

A modern társadalom viszonyai között történő tevékenységhez szükséges készségek összessége, úgymint írás, olvasás, számolás, kommunikáció (IKT-készségek, idegennyelv-tudás), döntésképesség, munkaszervezetben való részvétel képessége, önálló tanulási képesség, stb.

Kompetencia, jártasság

Az egyén bizonyított képessége ahhoz, hogy tudását (készségeit, szakképzettségét) képes mind a szokványos, mind a változó szakmai környezetben alkalmazni. A kompetencia tulajdonképpen az adott közegben való eredményes tevékenységhez szükséges ismeretek, elméleti és gyakorlati készségek, attitűdök, érzelmek, értékek és etikai jellemzők, valamint motivációk összessége.

Kulcskompetenciák

Az alapkészségeket kiegészítő azon kompetenciák összessége, amelyek az egyént képessé teszik arra, hogy:

• új tudásra tegyen szert, illetve hogy tudását az új követelményekhez hozzáigazítsa,
• tudását, készségeit a tanuló szervezetek követelményeihez igazítsa és hozzájáruljon a tanuló szervezetek kibontakozóban lévő új formáihoz,
• alkalmazkodjon a változó életpálya-kilátásokhoz, s az egész életen át tartó tanulás révén növelje mobilitását.
• (Az EU által azonosított kulcskompetenciák: az anyanyelven való kommunikáció képessége, matematikai készségek, idegennyelven való kommunikáció képessége, természettudományi és műszaki alapkészségek, informatikai készségek, a tanulás tanulásának készsége, interperszonális és állampolgári készségek, alkalmazotti készségek, vállalkozói készségek, általános műveltség.)

Kompetenciák elismerése

A megszerzett kompetenciák elismerésének két alapvető formája van:

• formális elismerés a megszerzett kompetenciák nyilvános azonosítása, értékelése és akkreditációja hivatalos/formális (oklevél, bizonyítvány) valamint intézményes formában;
• társadalmi/szakmai elismerés a megszerzett kompetenciák de facto elismerése, pl. a munkaerőpiacon, a vállalati szervezetben.

Nem-formális kompetenciák elfogadása

Annak elfogadása, hogy az egyén rendelkezik egy meghatározott foglalkozás gyakorlásához szükséges kompetenciákkal, noha erről nincs formális elismerés birtokában.

Szakképzettség, szakképesítés

Azon követelmények összessége, amelyre az egyénnek szüksége van ahhoz, hogy egy bizonyos szakmát, foglalkozást űzhessen, illetve abban előrehaladhasson.

Hivatalos igazolás (oklevél, bizonyítvány) oktatási, képzési kurzus eredményes elvégzéséről vagy vizsga, teszt sikeres letételéről.

Alkalmazkodóképesség

Az egyén mobilitási képessége arra, hogy megszerezzen, megtartson egy munkahelyet, illetve hogy továbbfejlessze, megújítsa szakmai kompetenciáit a változó igényekhez, körülményekhez igazodva.

Felnőttképzés

A 2001. évi CI sz. törvény értelmében az a felnőtt vesz részt „felnőttképzésben, aki külön törvényben meghatározottak szerint tankötelezettségét teljesítette”.

Generációk közötti tanulás

Az a tanulási forma, amely általában lehetővé teszi tapasztalatok, ismeretek, jártasságok generációk közötti cseréjét (nemcsak az idősebb generáció tapasztalatainak továbbadását).

Megj. Országos szakmapolitikai koncepciók, vitaanyagok és előadások felhasználásával jegyzetelte: Soós Roland (Miskolc, 2005-11-02)