Szakemberek szerint nincs annál rosszabb, ha a gyermek egész nyáron otthon ül, és tekintetével végig a tévét, illetve a számítógép monitorát pásztázza. Eltompul, nem érik valódi élmények, érzelmileg elszegényedik. Ha nincs olyan rokon, akire rá lehetne bízni a felügyeletet, automatikusan felvetődik a nyári tábor gondolata. Ezekből viszont már annyi van, hogy még eligazodni is nehéz köztük. Éppen ezért kerestük meg Sárvári Istvánt, a Miénk itt a Tábor Alapítvány vezetőjét, aki a legfontosabb szülői tanácsokat mondta el az [origo]oktatásnak. A táborvezető szerint ha ezeket javaslatokat betartják, nagy baj már nem történhet. 

Első kör: a gyermek adottságai

A szülő első feladata, hogy figyelembe vegye gyermeke adottságait, életkori sajátosságait és ennek megfelelően válasszon tábort. Fontos, hogy a csemete ne kényszernek, ne „nyári iskolának” érezze a programokat, hanem kedve is legyen hozzá. Ha lehetőség van rá, válasszon ő a felkínált táborok közül. Ugyanakkor azt is tudtára érdemes adni, hogy ha nem érzi jól magát, elég csak szólnia, és bármikor hazajöhet.

Köztudott, hogy alapvetően két fajtája van a nyári táboroknak: a napközis, illetve a bennlakásos táborok. Utóbbit a szakember semmiképp nem ajánlja tíz éves kor előtt, kivételt csak abban az esetben tesz, ha a gyerek már tapasztalt táborozó. Az új közeg, a sok ismeretlen társ, a szokatlan élethelyzet ilyen korban  még feldolgozhatatlanok lesznek, esetleg megrémítheti a gyereket. A legfontosabb tehát, hogy a gyermek képességeinek és érdeklődésének megfelelően válasszuk ki a tábort, hiszen minden szülő a saját gyerekét ismeri a legjobban, így ő tudhatja, hogy neki mi a legjobb.

Második kör: ismerősök

A táborok igazi híre nem a reklám, hanem szájhagyomány útján terjed. Ha egy családnak jó véleménye van egy táborról - gyermekei oda szívesen térnek vissza - akkor ebben már nagy valószínűséggel megbízhatunk. (A visszatérő gyerek a legjobb referencia egy tábor szempontjából, jónak mondható az eredmény, ha ez az arány eléri a táborban megfordulók ötven százalékát.)Érdemes kérdezősködni a helyi iskolában a pedagógusoktól és a szülőktől, hogy mit ajánlanak abban a tábortípusban, amelyet a gyerekkel együtt korábban már kiválasztottunk. 

Harmadik kör: kik a szervezők?

Bármilyen jó az ajánlólevél, érdemes utánanézni, hogy pontosan kik és hogyan szervezik a tábort. Járjunk a végére annak, hogy akik a nyelvórákat tartják, valóban nyelvtanárok-e. Hány pedagógus van a lebonyolítók között? A programok minőségéről és kínálatáról már a honlapon meggyőződhetünk, de mindenképp érdemes felvenni a kapcsolatot a szervezőkkel, és nem árt személyesen is találkozni velük.

Elriasztó példa

A szervezés két legkényesebb pontja a szállás és az étkeztetés. Előbbiről mindenképpen kérjünk fényképet, vagy videoanyagot. Utóbbi esetében kérjük el a menü tervét, és tudakoljuk meg, hogyan szándékoznak ezt lebonyolítani. (Például hozatják az ételt vagy saját maguk készítik?) 

Csak az elrettentő példa kedvéért hozzuk fel az alábbi fórumbejegyzést, ahol a (naiv) tájékozatlanság ekletáns példájával találkozhatunk. Ebből is kiderül, ha korábban jobban körbejárják az ügyet, elkerülhető lett volna a baj, hiszen fény derülhetett volna a szervező felkészületlenségére.

„Az öt nap alatt hús csak egyszer került az asztalra, akkor is körülbelül két dekagramm, tányéronként. Nem volt se krumpli, se rizs, csakis tészta, ami ugye a legolcsóbb, és abból is két kilogrammot főztek negyven embernek. Jogos volt a felháborodásunk akkor is, amikor ebédre egy zöldségleves után egy darab palacsinta került az asztalra. Ennyi volt az ebéd! Volt olyan nap is, amikor este nyolckor még el sem kezdték főzni a vacsorát.

A mellékhelyiségek takarítását magunk végeztük, még fertőtlenítés sem volt. A bontatlan rekesz hypo a konyha előtt álldogált, a gyerekek szeme előtt. Első napon megtiltottuk, hogy ahhoz nyúljanak, nem kell bizonygatnom, milyen balesetveszélyes volt. Az emeletes ágyakon sehol sem volt korlát, volt, amelyiken létra sem. Próbáltunk beszélni a táborvezetővel, de képtelenség volt dűlőre jutni vele bármiben.” (A bejegyzésben egy táboroztató pedagógus végig a házigazdát szidja, akinek már korábban kifizették a kialkudott összeget.)

A következőkben a teljesség igénye nélkül megpróbáljuk összefoglalni a legjellegzetesebb tábortípusok sajátosságait és azok árfekvését.

 Háromezertől tízezer forintig

A sort azok a különböző önkormányzati táborok nyitják, ahol csak az étkeztetést kell finanszírozni napi pár száz forinttal. Ezek megítélése ellentmondásos, (Tanulmányában Zentainé Kriszt Zita az önkormányzati táborokat a „fából vaskarika”- helyzetnek minősítette, elsősorban a pénztelenség, az eszköztelenség miatt, másrészt pedig azért, mert itt túl kevés pedagógus jut a sok gyerekre, tehát valódi foglalkozások nem alakulhatnak ki, így megnyílhat az út az erőszak és a kiközösítés előtt is.) Az önkormányzati táborok színvonaláról elsősorban a helyi iskolában tudunk érdeklődni, ahol a lehetséges támogatásokról is felvilágosítást is kaphatunk.

Tízezertől huszonötezer forintig

Árban ezt követik a magánszervezésű napközis sport-, vagy kézműves táborok, amelyek egyszerű, de változatos foglalkozásokat biztosítanak a gyerekek számára. Ezek ára hetente tíz és húszezer forint között mozognak, de például a Fővárosi Állatkert szervezte ZOO TÁBOR heti 35 ezer forintba kerül, ám a borsos ár ellenére is évek óta túljelentkezés van. Ezt a tábort 6-12 éves gyerekek számára indítják, melynek keretein belül a résztvevők megismerkedhetnek a Kert állataival és növényeivel, és megtudhatják például azt is, hogy miért fontos a madarak gyűrűzése.

Harmincezertől negyvenötezer forintig

A bennlakásos táborok kínálata a legszélesebb. Az általában egy hetes turnusok programjai között éppúgy megtalálható a kutyás életmód tábor, (ahol a gazdi és a kedvenc egy héten keresztül versenyezhetnek a többi párossal, miközben a résztvevők előadások alkalmával elsajátíthatják a kutya kommunikációjának minden csínját-bínját), mint a pónis tábor, de nagy népszerűségnek örvendenek a hagyományőrző, nomád táborok is. (Ilyen például a Világfa Kalandtábor, ahol jurta sátorban laknak a gyerekek, és a maguk fogta halat eszik meg, közben megismerkedhetnek a népi játékokkal, fűzfasípot és bodzapuskát készíthetnek.)

Hatvanötezerért

Nemcsak a kikapcsolódásra, hanem a fejlesztésre és a tanulásra is nagy hangsúlyt fektet a Miénk a Tábor Alapítvány, ahol a minőségben hisznek: náluk tíz napig vannak együtt a diákok, ezalatt opcionálisan vehetnek részt angol, német, francia, magyar nyelv (nem magyar anyanyelvűeknek), média, zene, számítástechnika, illetve színészmesterség órákon.  Megismerkedhetnek az újságírástól kezdve a fotó- és rádióriport-készítésen keresztül a filmkészítésig mindennel, a számítástechnikai csoportban pedig a programozás, a honlapszerkesztés, a 3D-s grafikai tervezés és a képszerkesztés kerül terítékre.

Fogyatékkal élők

Külön kell megemlíteni a fogyatékkal élők táborát. A Bátor Tábor különböző készségfejlesztő programjaival mérésekkel kimutathatóan ért el fejlődést az egyes gyerekek esetében, ezenkívül fontos még a MEVISZ tevékenysége is, amely egyaránt szervez tábort mozgássérülteknek, értelmi fogyatékosoknak, illetve vakoknak. Ezekbe a táborokba életkor megkötése nélkül bárki mehet, a finanszírozásban pedig a gyülekezet is tud segíteni, idén a tábor 17 ezer forintba kerül.

Valóban egyre rosszabbak a gyerekek?

Lapunk kérdésre, miszerint változtak-e az elmúlt években a diákok, és valóban egyre durvábbak, Sárvári István csak annyit mondott, hogy szerinte a „a jó gyerek valójában rossz”, majd hozzátette „nálunk nincs ideje agresszívnak lennie, ugyanis lekötjük az energiáját”. A bajok, a fizikai agresszió csakis a lekötetlen energiákból származnak, a tengés-lengésből, a közösség hiányából. Ezek a táborok véleménye szerint visszaadják a fiataloknak azt, ami egyre inkább kiveszőben van, és ami feszültséget gerjeszt bennük: a közösség élményét, azt hogy van egy olyan közeg, amelyen belül helye van a kamasznak. 

[origo] oktatás