Elengedjük -e kamasz gyermekünket egyedül táborba vagy kempingezni a barátaival? Mit tegyen a szülő, ha a táborból megérkezve csemetéje szokatlanul viselkedik, bizalmatlanná és gorombává válik?

Nagyon fontos, hogy a teljes család együtt töltsön nyaranta néhány hetet, de szükség van arra is, hogy a gyermeknek legyenek önálló programjai. Minél nagyobb lesz csemeténk, annál fontosabb számára az, hogy hasonló korúak társaságát is élvezhesse. Óvodás korban még fontos az állandó felügyelet és a szülői jelenlét, a gyerekek nagycsoport környékén és alsó tagozatban kezdik a különböző napközis és sporttáborokat.

Az alsó tagozat elején még nehezen viselik a kicsik, ha távol kell aludniuk megszokott környezetüktől, természetesen kivételt képeznek a nagyszülők, vagy olyan ismerősök, ahol a gyermek sok időt tölt egyébként is. A legtöbben 10-12 éves koruk fölött kezdik igényelni a néhány napos „ott alvós” tábort.

Mire figyeljen a szülő?

Fontos a fokozatosság, először kezdjük egy-két napos osztálykirándulással, majd évente lehet növelni távolt töltött időt. Lényeges, hogy a gyermek biztonságban érezze magát akkor is, ha távol van szüleitől, így ha telefonál, hogy haza szeretne menni, akkor minden esetben érte kell menni. A serdülőkkel már más problémák merülhetnek fel, egyik szülő a következőt kérdezte ezzel kapcsolatban:

„Gyermekem ma jött haza egy hetes erdei iskolai osztálykirándulásáról. Úgy érzem mintha kicserélték volna. Fura hanglejtést vett fel, "menősködik". Ja, és mindehhez 12 éves. Két napja csak zenét hallgat a szobájában, ügyet sem vet ránk, mereng. Ha hozzászólunk, zavarja. Nem volt hajlandó vacsorázni sem. Fogalmunk sincs mi történhetett a kiránduláson, hogy így kicserélődött a mi udvarias, kedves kisfiunk.”
 
Sok minden történhetett ilyen esetben egy kiskamasszal. Az ilyen táborok örök emlékek maradnak, és nagy jelentősséggel bírnak egész életünkre. Lehet ez esetleg egy tábortűz mellett szövődött első szerelem, egy rosszul végződött barátság, bármi. De az is lehet, hogy még a tábor átható élményében, hangulatában él, és nehezen áll át az otthoni környezetre.

Könnyen elszállhatnak...

Nehéz ilyen élmények, kalandok után visszatérni a realitásba. Általában összetett érzéseket jelent egy serdülő számára a nyár: szerelmet, különleges hangulatot esetleg vízparti sétát a naplementében. Ezeket az élményeket nehéz megosztani a szülőkkel, főként abban a korban, amikor inkább a kortársak fontosak, az ő barátságuk jelenti a legintenzívebb kötődést.

Elengedjük-e a 15 év körüli gyermekeket?

A szülő jól teszi, ha ilyenkor nem faggatózik, nem lóg a serdülő nyakán különböző kérdésekkel. Egy bizalmon alapuló szülő-gyermek kapcsolatban sok esetben magától is elkezd mesélni a kamasz, csak nehéz ezt a pillanatot kivárni. Hagyjuk őt, ha tábor után kicsit egyedül akar lenni, időre van szüksége, hogy feldolgozza az élményeket. Ha a befelé fordulás, szorongás, szomorú hangulat néhány hétnél tovább tart, vagy befolyásolja az életvitelt, akkor forduljunk szakemberhez.  Erről is szól egy kérdés:

Kedves Doktornő! Gyermekem el szeretne utazni barátaival négy napra nyáron a Velencei -tóhoz kempingezni.15 éves. Férjemmel együtt vacillálunk, hogy jó-e ha elengedjük, vagy nem. A barátok szülei is gondolkodnak. Mit tegyünk?

Véleményem szerint a 15 éveseket inkább csak tanári felügyelettel engedjük több napra, illetve másik szülő felügyeletével, ha barátokhoz mennek. Ugyanis ilyenkor felnőttesnek mutatkoznak a gyermekek néhány dologban, de főleg csoportban gyakran elvesztik a kontrollt, és képesek kockázatos viselkedésre.

Természetesen egy-egy estére, illetve egy- egy napra napközben elengedhetjük, de a több napos barátokkal való utazást nagyon erősen gondoljuk meg, mert sok veszélyt rejthet magában egy ilyen kaland teljes felügyelet nélkül. Inkább azt javaslom, beszéljük rá őket, hogy egyelőre” tűrjenek meg” egy-két tanárt vagy szülőt, aki velük utazik. Természetesen a túra alatt hagyhatunk nagyobb szabadságot, de a felnőtt jelenlét -ha a háttérben is- még fontos ebben a korban.

Forrás: Origo - Tárnokiné Törő Krisztina