November 25-én mutatták be konferencián az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal munkája nyomán elkészített Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért 2008 című kiadványt. Korábbi cikkünkben megígértük, hogy a Diákkapu ismerteti a kiadvány tartalmát, javaslatait. Elsőként a kétszintű érettségi rendszerrel kapcsolatos megállapításokkal foglalkozunk.

A közoktatás második szakasza és az érettségi vizsga című, Csapó Benő által jegyzett tanulmány megállapítja, hogy az 1980-as évek közepén vált világossá, hogy a XIX. században kialakított érettségi rendszer elavult. Mintegy tíz évvel később kezdődött meg a reform előkészítése, ami újabb évtized után vezetett eredményre: létrejött a kétszintű érettségi rendszer, amely egységességet teremtett, és létrehozta a külső, független vizsgát. Az új vizsgarendszer megbízhatóbb és objektívabb lett a réginél, állapítja meg a tanulmány.

Ugyanakkor az 1980-as évek közepétől újabb jelentős változások történtek a magyar oktatási rendszerben: végbement a felsőoktatás expanziója, majd a háromlépcsős képzés (alapképzés, mesterképzés, PhD-képzés) bevezetése, ami azzal jár, hogy a felsőoktatásba való belépéskor nem dől el "még sem a diploma szintje, sem tartalma". Emiatt az érettségi rendszer feleslegesen korán kényszeríti specializálódásra a tanulókat, akiket amúgy is terhelnek a serdülőkor fejlődési gondjai (jelen sorok írója saját tapasztalataival is alátámaszthatja ez utóbbi gondolatot: az általa tanított középiskolások nagy részének még a utolsó évfolyamon sem volt határozott elképzelése jövőjéről, mégis már a 10. évfolyamon dönteniük kellett az emelt szinten tanulni kívánt tantárgyakról).

Emellett a kétszintű érettségi a gyakorlatban sem vált be: az elképzelés az volt, hogy az emelt szintű érettségi kiváltaná a felvételi vizsgát. Csakhogy a felsőoktatási intézmények - saját érdekeiket követve (itt talán a finanszírozási rendszerre gondol a szerző) - döntően nem követelték meg az emelt szintet. Ez ahhoz vezetett, hogy a szelekció ténylegesen az alapképzés végén történik meg. További problémája a rendszernek, hogy túlzottan differenciált: a 130 vizsgatárgy miatt az érettségi indokolhatatlanul bonyolulttá és költséges, ráadásul a felsőoktatás sem igényli ezt. A tanulmány szerint elegendő lenne a szükséges készségek fejlettségének és az általános műveltség mérése. Ez a diákokat is pontosabban orientálná a továbbtanulásban, és a felsőoktatási intézményeket is jobban segítené a felvételi eljárásban. Hiányosság, hogy nincs kötelező természettudományos tantárgy az érettségin, ami miatt "beszűkült a műszaki és természettudományos felsőoktatás merítési bázisa" -állítja a tanulmány.

A tanulmány gyakorlati szempontól is vizsgálta a kétszintű érettségi rendszerét, mégpedig a 2007-es vizsgajelentkezések alapján. Megállapítja, hogy mindössze 19 tárgyból vizsgáztak 1000-nél többen, a további 170 vizsgatárgy mindegyikét a vizsgázók kevesebb mint egy százaléka választotta (116-ot 50-nél is kevesebben). További megállapítás, hogy csak kevesen jelentkeztek emelt szintű érettségire a kötelező tárgyakból: történelemből 10 százalék az emelt szinten letett vizsgák aránya, és ez a legjobb arány. A harmadik következtetés, hogy a természettudományos tárgyakból csak kevesen érettségiztek, a kémiát a vizsgázók 5, a fizikát 8 százaléka választotta.

A tanulmány mindezek alapján javaslatokkal is él: mindenekelőtt szűkíteni kell az érettségi tárgyak körét, továbbá meg kell szüntetni a kétszintű érettségit. A korábbi reformot továbbfejlesztve olyan érettségi rendszert kell kialakítani, amely egyszerre tölti be "a középiskolai tanulmányokat
lezáró vizsga funkcióit, másrészt pedig kielégíti a felsőoktatásba való belépés szelekciós követelményeit." Mindezeken túl ötödik tárgyként kötelezővé kell tenni egy természettudományos tárgyat (vagy az integrált természettudományt, vagy a "hagyományos" természettudományos tárgyak közül egyet). Mindehhez a jelenlegi rendszert kell továbbfejleszteni.

A tanulmány alapján két kérdés fogalmazódik meg az olvasóban: szükséges, illetve lehetséges-e az érettségi rendszer átalakítása?

Kérdés, a kétszintű érettségi bevezetése óta eltelt néhány év elég volt-e a rendszer rossz voltának megállapítására? Nem lehetséges-e, hogy a rendelkezésre álló tapasztalatok még nem elégségesek a rendszer működésének átfogó elemzésére? Ne feledjük, a kétszintű érettségi bevezetését egy évtizedes előkészítés előzte meg. Ha pontosak a tanulmány megállapításai, abból az következik, hogy egy tíz éven át tervezett és előkészített rendszerről, amire komoly pénzeket költött az ország már az előkészítő szakaszban és bevezetése óta is, pár év alatt kiderült alkalmatlansága arra a funkcióra, amire tervezték. Méghozzá amiatt alkalmatlan, mert a reform kidolgozói nem vették figyelembe azokat a változásokat, amelyek az 1980-as évek közepe óta végbementek, vagyis a 2005-ben bevezetett rendszert az 1980-as években kialakult helyzetre tervezték. Mindez még akkor is rendkívül súlyosan hangzik, ha a probléma "kezelése" során nem kellene a szerző szerint teljesen új rendszert kialakítani, csak a meglévőt továbbfejleszteni. Persze országunkban nem ez lenne az első eset, hogy hatalmas mennyiségű erőt és pénzt fektetünk be olyasmibe, amit aztán hamarosan újabb költségek árán átalakítunk.

A tanulmányban közölt számok a rendszer átalakításának szükségességét sugallják. Nem vitatható, hogy az érettségi tárgyak számát erősen csökkenteni kell, ilyen mennyiségű érettségi tárgyból vizsgát tartani nem több felesleges pénzkidobásnál.

Kérdés azonban, szükséges-e a természettudományos érettségi bevezetése. A természettudományos érettségi korábban sem volt kötelező, ha igaz a "merítési bázis" beszűkülése, aligha ettől van. Napjaink technológiai és tudományos fejlődése vitathatatlanul szükségessé teszi, hogy minél több műszaki és természettudományos diplomást "termeljen ki" az oktatási rendszer, és tény, hogy jelenleg erre nem képes. A fő probléma itt a természettudományos tárgyak a kémia és a fizika vonatkozásában a szerző által is említett népszerűtlensége, viszont az nem az érettségi rendszer hibája. Éppen ezért ha kötelező lesz választani egy természettudományos tárgyat, vagy az integrált természettudomány tantárgyat az érettségin, az aligha növeli e tárgyak népszerűségét, és nem növelné a "merítési bázist" (természetesen elképzelhető, hogy a Zöld könyv által javasolt reformok megszüntetnék a népszerűtlenséget). Lehet, hogy elégséges lenne olyan változtatás, amely nagyobb mértékben terelné a fiatalokat ebbe az irányba (például a felvételi keretszámok megváltoztatásával, amire már volt is példa). Persze a természettudományok iskolai népszerűségén önmagában ez sem javítana.

Az is kétséges, hogy pusztán az alapján, hogy kevesen választották a kötelező tárgyakból emelt szintű érettségit a (ami egyébként pont a természettudományos tárgyak esetén nem is igaz: kémiából a vizsgázók 56, fizikából 20, és az előbbi kettőnél jóval népszerűbb biológiából 32 százaléka választotta az emelt szintű érettségit) alapvetően nem a rendszer hibája, hanem pusztán a diákok logikus válasza a felsőoktatási intézmények által támasztott követelményekre. Azonban ha a követelményeket megváltoztatják, és előírják az emelt szintű érettségit (és van erre törekvés), akkor alighanem többen is fognak emelt szinten érettségizni.

A szerzőnek a felesleges korai specializálódásról szóló érvei azonban elfogadhatóvá teszik a kétszintű érettségi egy szintre történő "összeolvasztásának" szükségességét. Már csak azért is, mivel így valóban nagyobb eséllyel valósulnának meg a szerző kívánságai: "Legyen motiváló hatása" (a középszintűnek jelenleg nincs - P.Z.), a valódi teljesítményeket megbízhatóan mérje, ne késztessen korai választásra, és ne rontsa az esélyegyenlőséget!"

Itt térhetünk rá a másik kérdésre: lehetséges-e a változtatás?

Mindenekelőtt kérdés, hogy kik fogják az átalakítást elvégezni? Kérdés, hogy azok a szakértők, akik feladatára alkalmatlan érettségi rendszert alakítottak ki, képesek lennének-e azt a megfelelő módon átdolgozni.

További kérdés, érdemes-e csak az érettségi rendszert módosítani? A válaszunk nem: csak az egész oktatási folyamat reformjának egy elemeként érdemes új érettségit bevezetni, mivel önmagában érdemi változások elérésére elégtelen lenne (csak egyetlen apró, a témához kapcsolódó példa: a korai specializáció a kétszintű érettségi előtt is létezett, tagozatos osztályok, fakultációk formájában). A szükséges feladat (nyilván a Zöld könyv is ezt szorgalmazza) az oktatási rendszer teljes, az alapoktól építkező, átgondolt koncepción alapuló reformja lenne.

És itt jutunk el a legfontosabb kérdéshez: lesz-e politikai akarat ilyen mérvű átalakításra? Egy koncepció kidolgozása, és az annak alapján végrehajtott reform olyan méretű szellemi és anyagi ráfordítást, valamint hosszú távú előre gondolkodást igényel, hogy pillanatnyilag nehezen elképzelhető a megvalósítása (és nemcsak a jelenlegi politikai feszültségek miatt). Pusztán a kétszintű érettségire költött pénzek és a belefektetett energiák miatt valószínűtlennek tűnik akár az érettségi komolyabb átalakítása is. Kisebb változások persze lehetségesek. Például kevés diák örömére bevezetik a természettudományi tantárgyból kötelezően választható érettségit. "Csak" a lényegi átalakulás maradna el.

Reméljük, nem így lesz.

- pz -