Heti tizenhat óra, évi húsz-harmincezer forint és sok-sok tanulással eltöltött idő négy éven keresztül – legalább ennyi áldozatot kell hoznia annak, aki felnőtt fejjel, munka és család mellett szeretné megszerezni az érettségi bizonyítványt. Évente több ezren döntenek úgy, hogy ha megkésve is, de elkezdik középiskolai tanulmányaikat – idén nyolcvanháromezren ültek be újra az iskolapadokba.

Délelőtt munka, délután tanulás

„Soha nem hittem volna, hogy ilyen nehéz két évtized kihagyás után tanulni!” – mondja Zsuzsa, akivel este fél kilenckor, az egyik budapesti középiskola mellett találkozunk. A kétgyermekes édesanya heti három délutánt tölt az iskolában, utolsó órája pár perccel ezelőtt ért véget. Úgy érzi, nemcsak magával a tanulással nehéz megküzdenie, hanem a mindennapok megszervezésével is. „Reggel hatra megyek dolgozni, délután fél kettőig vagyok a munkahelyemen, aztán pedig gyorsan átmegyek a gimnáziumba. Ott este nyolcig tartanak az órák. A hét maradék négy estéjén a tankönyveimet bújom, hogy sikerüljenek a vizsgáim” – magyarázza. Saját bevallása szerint volt már olyan, hogy elaludt az osztályteremben, és csak akkor kelt fel, amikor a tanítás már véget ért.

Kevesebb óra, több tanári segítség

Valóban nagy megterhelést jelent felnőttfejjel tanulni – állítják az [origo] által megkérdezett szakértők. Még akkor is nehéz beiktatni az órákat, ha a tanulni vágyó nem esti, hanem levelező tagozatra jelentkezik. Az "estiseknek" ugyan több időt kell az intézményben tölteniük – legalább heti tizenöt órát –, ám nagyobb tanári segítséget kapnak a tanuláshoz, mint azok, akik kéthetente egy szombatot töltenek konzultációval.

A képzés időtartama is változó: aki annak idején elvégzett egy-két évet a szakközépiskolából, gimnáziumból, vagy szakiskolában, az két év alatt is leérettségizhet – igaz, a felnőttoktatással foglalkozó intézmények tanulmányi osztályai nem javasolják ezt a megoldást.

Mit, hol, mennyiért?

Jelenleg az ország minden megyéjében, a fővárosban pedig majdnem minden kerületben található felnőttoktatást végző intézmény. Ezek nagy része önkormányzati fenntartású és a hajdani Dolgozók Gimnáziumaiból átalakulva valamely oktatási intézmény tagozataként működik. Kivétel a XVIII. kerületi Pestszentlőrinc-Pestszentimrei Felnőttek Gimnáziuma és Továbbképző Központja és a XIX. kerületben működő Felnőttek Kispesti Iskolája Általános Iskola és Gimnázium, amelyek önálló önkormányzati felnőttoktatási intézmények. Választhatunk azonban alapítványi iskolát is, amelyek szintén működhetnek önállóan, mint a III. kerületi Dolgozók Gimnáziumából kinőtt Semper Stúdió, vagy az egész országra kiterjedő iskolahálózatot működtető, Sziltop Kht. által fenntartott Budakalász Gimnázium és számtalan tagiskolája.

A felnőttoktatási intézményekbe és tagozatokra nincs felvételi, a beiratkozáskor igazolni kell, hogy a jelentkező túl van a tanköteles koron - azaz elmúlt tizennyolc éves -, és befejezte az általános iskolát. Az oktatásért tandíjat nem, de az önkormányzatok rendeletei alapján térítési díjat több intézményben is kell fizetni, ennek összege tanévenként tíz-tizenötezer forint körül mozog. Több alapítványi intézményben szintén térítési díjat vagy alapítványi hozzájárulást kell fizetni, ez az összeg a Kovács Pál Gimnáziumban például tizenkilencezer forint félévenként, a Facultas Humán Gimnáziumban havi ötezer. A Than Károly Gimnáziumban kilencedik-tizedik osztályban ötezer, tizenegyedikben és tizenkettedikben pedig huszonhat ezer forint hozzájárulást kérnek a diákoktól. Ezenkívül meg kell venni a tankönyveket, ez körülbelül öttől húszezer forintig terjedő összeg, a levelező és távoktatási tagozatokon pedig az oktatási segédletekért is kérhetnek hasonló összeget.

Nagy a lendület, de gyorsan el is fogy

„Rendszerint nagy lendülettel kezdenek bele a felnőttek a tanulásba, de egy részük gyorsan le is morzsolódik” – mondja Szaniszlai János, a Semper Stúdió Felnőttek Általános Iskolájának és Gimnáziumának igazgatója. „Egy átlagos kilencedikes osztály legalább harminc százaléka hagyja abba a gimnáziumot, a felsőbb évfolyamon már kisebb, körülbelül tíz százalék körüli a lemorzsolódás” – teszi hozzá. Vagyis csak az osztály fele jut el az érettségiig.

Felnőtt tanulók esti és levelező, gimnáziumi és szakközépiskolai képzésen 

Forrás: Oktatás-statisztikai Évkönyv 2007/2008

A felnőttkorban érettségizőknek természetesen több nehézséggel kell megküzdeniük, mint a nappali tagozatosoknak. Kevesebb idejük van mind az iskolai, mind az otthoni tanulásra, munka után fáradtak, ezért nehezebben tudnak koncentrálni. Sokan azért sodródtak ki a nappali tagozatos keretekből, mert tanulási nehézségekkel küzdöttek - ezt a problémát pedig a felnőttoktatás sem tudja megoldani. Ezért a kezdeti lelkesedés után sokan már az első vizsgaidőszakban feladják.

Opawsky Ágnes, a Than Károly Gimnázium felnőttoktatásért felelős igazgatóhelyettese szerint azok a legmotiváltabbak, akik a szakmai előrejutásért tanulnak. Ők akár ötvenévesen is beülnek az iskolapadba, és kitartóan dolgoznak. Az esti tagozatokra járók másik csoportja azok a kisodródott fiatalok, akik családi körülmények, magatartási vagy tanulási problémák miatt kiestek a hagyományos oktatásból, és néhány év múlva, érettebb fejjel próbálkoznak újra. A legkevésbé motivált a harmadik csoport, akiknek nincsenek konkrét céljaik az érettségi megszerzésével, és maguk sem tudják, hogy mihez akarnak kezdeni. A felnőttoktatási intézmények legtöbbjében ezért igen nagy a lemorzsolódás.

Ezekre a nehézségekre az iskoláknak reflektálniuk kell. Paradox helyzet, hiszen a felnőttek nem a közösség miatt járnak iskolába, ezért sem az iskola, sem a diákok nem fordítanak időt a közösség építésére, nehézségeiken mégis a személyes kapcsolat, a közösség segíthet.

„Gyakran személyes beszélgetéssel lehet meggyőzni a diákokat, hogy menjenek el a vizsgára - a pécsi Gandhi Gimnázium pedig pedagógiai programjába is beillesztette az ezzel kapcsolatos feladatokat. Általános tapasztalat, hogy a tanulók a felnőttoktatásba bekerülve megijednek a tananyag mennyiségétől és nehézségétől, s önbizalom és kitartás hiányában abbahagyják a megkezdett tanulást. A tantestület minden tagjának feladata a tanulók önbizalmának, kitartásának erősítése, a tanulási képességek fejlesztése, s így a lemorzsolódás megakadályozása. Ezt szolgálják a tervezett csoportbontásos tanítási órák, a szabadon tervezhető foglalkozások és a nem kötelező tanórai foglalkozások is” – fűzte hozzá az igazgatóhelyettes.

Munka mellett riasztóan soknak tűnik a tanulnivaló

Igaz, még ha valaki le is morzsolódik, pár év múlva általában újra megpróbálkozik a tanulással – a diákok nagy része ugyanis még csak a húszas-harmincas éveiben jár. A tanulásra pedig bőven van lehetőségük, ugyanis az országban több tucat intézmény foglalkozik felnőttoktatással. Sokan már hirdetési újságokban is népszerűsítik képzéseiket, amelyek már csak azért is vonzóak, mert nincs felvételi.

Kettő vagy négy

Ugyan csábító a lehetőség, hogy négy helyett csak két évig kelljen az iskolapadban ülni, de nem feltétlenül éri meg: pár év alatt ugyanis annyira elhalványodik az annak idején megszerzett kilencedikes és tizedikes tudás, hogy már nem lehet rá építeni – kapjuk a tájékoztatást a Than Károly Gimnáziumban. A felnőttoktatásban résztvevő diákoknak pedig természetesen ugyanazon kimeneti követelményeknek kell megfelelniük, mint nappali tagozaton tanuló társaiknak - azaz ugyanazt az érettségi vizsgát kell teljesíteniük. E cél elérésének módja azonban a törvény felhatalmazása alapján sokféle lehet. A felnőttoktatás a közoktatási törvényben rögzített meghatározás szerint „a tanuló elfoglaltságához igazodó iskolai nevelés és oktatás”. Eszerint a törvény lehetőséget ad arra, hogy az iskola a tanulók igényeihez és életkörülményeihez igazodva szabja meg az oktatás kereteit. Ennek megfelelően több képzési forma közül választhatunk.

Esti tagozaton a nappali óraszám legalább ötven százalékát, azaz heti tizenöt órát kell teljesíteni. „A készségtárgyakon túl a nem érettségi tárgyak óraszámát áll módunkban csökkenteni” – mondta el Zöldy Béla, a Leövey Klára Gimnázium Felnőttoktatási Tagozatának vezetője. Ennek köszönhetően általában heti három délutánt kell az iskolában tölteni, de például a Semper Stúdióban és a Budakalász Gimnázium origo által megkeresett tagiskolájában két nap alatt teljesítik a kötelező óraszámot, és ezen kívül biztosítanak egyéni konzultációs lehetőséget.

Esti tagozaton tanulhatunk nappali munkarend szerint is, például a Than Károly Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola Felnőttoktatási Tagozatán. Ebben a képzési formában heti öt napon át folyik a tanítás, csupán annyiban különbözik a nappali tagozattól, hogy a diákok ún. „középső műszakban” járnak iskolába, vagyis 12:20-tól 17:10-ig tartanak az órák, és csak a nappali óraszám kilencven százalékát, azaz heti huszonhét órát kell teljesíteni – kimaradhatnak tehát a készségtárgyak. A beiratkozás felső korhatára itt huszonhárom év, és mivel mindennapos elfoglaltságot jelent, elsősorban a fiatal felnőttek számára ideális.

Levelező tagozaton a nappali óraszámnak csupán tíz százalékát kell teljesíteni, ebben a képzési formában tehát elsősorban az otthoni, egyéni munkán van a hangsúly. Az iskolák az önálló tanulást segédanyagokkal irányítják, és általában szombatonként konzultációs lehetőséget biztosítanak, amelyeken a tanítási órákon túl is alkalom nyílik a felmerülő kérdések megbeszélésére is. A számonkérés az esti és a levelező tagozatokon idő hiányában általában nem a tanórákon történik –dolgozó, családos emberekkel szemben így is nagy elvárás a heti háromszori megjelenés, az óráról órára való készülést igénylő rendszeres számonkéréssel nem is próbálkoznak-, hanem a harmad- vagy negyedévenként  megtartott vizsgákon. A Budakalász Gimnázium tagiskoláiban azonban sort kerítenek az évközi számonkérésre is - házi dolgozatok formájában -, melyek célja az íráskészség fejlesztése.

A legtöbben a jobb fizetés reményében térnek vissza az iskolába

A legszabadabb képzési forma a távoktatás, amely csupán néhány iskola kínálatában szerepel. A Pestszentlőrinc-Pestszentimrei Felnőttek Gimnáziuma és Továbbképző Központja levelező tagozatából alakult Dél-Pesti Távoktató Központ kéthetenként tart konzultációt, ezen kívül segédletekkel és egyéni konzultációkkal segítik az önálló tanulást.

Magasabb fizetés, könnyebb munka a cél

„Azért kezdtem el tanulni, mert jobb állást szeretnék” – válaszol Zsuzsa arra a kérdésre, hogy miért kezdett újra iskolába járni. „Elegem van abból, hogy minimálbérért dolgozom, méghozzá nagyon keményen. A szakmunkás-bizonyítványommal kevés esélyem van arra, hogy megszabaduljak végre a fizikai munkától” – teszi hozzá. A legtöbb diák valóban ilyen és ehhez hasonló okokból kezd újra tanulni – mondják az [origo]-nak nyilatkozó intézményvezetők. Motiváló tényező az esetleges magasabb fizetés, a jobb állás, a nagyobb elismertség, és egyáltalán: a munkalehetőség.

Abból ugyanis kevés van – akik nem rendelkeznek sem érettségivel, sem szakmával, azok szinte biztosan nem tudnak elhelyezkedni. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) 2007-es jelentése szerint a nyilvántartott álláskeresők mintegy kétötöde csak nyolc általános iskolai osztályt vagy annál kevesebbet végzett. Vagyis ők teszik ki a munkanélküliek több mint negyven százalékát. „Az utóbbi két évtizedben pont azok az üzemek, gyárak zártak be, amelyek a betanított munkára épültek. Így az addig stabil állással rendelkezők egyik napról a másikra utcára kerültek” – magyarázza az okokat Juhos Andrea karrier-tanácsadó, a DBM Magyarország ügyvezető partnere. Igaz, a sikeres munkakereséshez most már az érettségi sem elegendő – teszi hozzá a szakember. A legegyszerűbb telefonos ügyfélszolgálati vagy gyorséttermi munkákra is csak nyelv- és számítástechnikai tudással rendelkező munkatársakat keresnek. A hőn áhított magasabb fizetés ezek nélkül rendszerint elmarad, az átlagos bérezés általában minimálbér-közeli. Aki azonban a meglévő szakmája mellé szerez érettségit, jól jár – anyagilag mindenféleképpen.

Szakmunkásból informatikus, mérnök, tanár

Szerencsére egyre többen tanulnak tovább – mondják az általunk megkérdezett tanulmányi osztályok. Akik a továbbtanulás mellett döntenek, azoknak persze legalább három évig ugyanolyan megfeszítetten kell tanulniuk, mint a gimnáziumban.

Az "estiseknek" csupán  töredéke tanul tovább

Már ha van energiájuk az érettségi után. „Ugyanazok az érettségi követelményei, mint a többi gimnáziumban és szakközépiskolában. Annyi a különbség, hogy aki 2010 előtt teszi le a vizsgát felnőttek iskolájában, annak nem kell nyelvből érettségiznie. Aki viszont utána fejezi be a negyedik évet, arra ez a könnyítés már nem érvényes” – magyarázza Juhász Józsefné, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) munkatársa, aki úgy véli, 30-40-50 évesen jóval nehezebb a tizennyolc évesek számára kidolgozott feltételeket teljesíteni, így nem csoda, hogy sokan kétszer is nekifutnak a megmérettetésnek.

„A legtöbben a nehéz vizsga ellenére legalább egy OKJ-s tanfolyamot elvégeznek” – mondja Szaniszlai János, a Semper Stúdió igazgatója, hozzátéve: „Jó páran mennek tovább főiskolára, sőt egyetemre is. Van, aki műszaki, van, aki informatikai vagy gazdasági területen tanul tovább.”

Az álláskeresők megoszlása iskolai végzettség szerint (%)

Forrás: Állami Foglalkoztatási Szolgálat

A felsőoktatásba való bekerülés tekintetében a felnőttoktatásban érettségizők természetesen egyértelműen hátránnyal indulnak. A továbbtanulási arányról nem készültek kimutatások, csak volt hallgatók és tanárok emlékeire támaszkodhatunk. Opawsky Ágnes úgy becsüli, hogy a náluk végzetteknek harmada kerül be a felsőoktatásba. A Budakalász Gimnázium egyik tagiskolájának tanára az origo kérdésére elmondta, hogy míg náluk évente körülbelül tizenöt-húsz fő érettségizik, kettő-négy főnek sikerül bekerülnie valamilyen felsőoktatási intézménybe. A továbbtanulás esélye elsősorban a diák motiváltságától függ – és persze az oktatás színvonalától, amely - éppúgy mint a nappali tagozaton - nagyrészt a tanár motiváltságának és emberi-szakmai felkészültségének függvénye.

„A legtöbben a nehéz vizsga ellenére legalább egy OKJ-s tanfolyamot elvégeznek” – mondja Szaniszlai János, a Semper Stúdió igazgatója, hozzátéve: „Jó páran mennek tovább főiskolára, sőt egyetemre is. Van, aki műszaki, van, aki informatikai vagy gazdasági területen tanul tovább.” 

[origo] oktatás - Szabó F., Walton V.